Somlyó Zoltán: NYUGODJ MEG, HOGYHA TUDSZ...
A nyárvég halk sárgával színez
virágot, levelet.
Az igazi nyár már elillant
a háztetők felett...
a körte már kásásra érett -
s túlérett vagy te is...
Az ért gyümölcs már hidegen hagy...
Már untat a nap is...
unszolnak még: a vággyal telj meg!
Tépj selymet s szirmokat!...
nem tudhat ez már semmi újat...
mind a múlthoz ragadt...
Új szag szivárg a szőlők táján -
s te menekülve futsz;
Pezsgőt innál s öntik a kávét -
Nyugodj meg, hogyha tudsz!