Somlyó Zoltán: REMBRANDT
hol jácintillattól édes a szél,
ott járt az ifjú, két szeme acél,
de szűziesen nézett vele, szendén.
koldússereg színezi a vidéket.
Kis facipők kopognak. Zeng az élet
a mosolyogva síró, a bolondos.
szeme a felhők közt kutatva jár.
Vajj, mit keres?... epedve mire vár?...
Egy felleg most úszik a nap felett el...
mint egy megszentelt isteni ecset,
a holland tájt, az édeskedveset
átöleli a virágillatárba...