Somlyó Zoltán: TINTA
Sebem, gyógyszerem: kokaínom!
Cseppjeidet mohón merem,
vén matróznak: te vagy a tengerem!
nevem messzeségbe viszed el,
mint nagy vizek a kis hajót...
Ó, be irígylem a rohanót!
mindig új és új kikötőbe.
Be irígyellek: név... hajó...
Veletek a messzeségbe szállni volna jó.