Somlyó Zoltán: ÉVSZÁMOK
ÉVSZÁMOK
Most már benne vagyok a korban,
bizony, már ötvenhárom...
S még egyre az életem várom.
bizony, már ötvenhárom...
S még egyre az életem várom.
Pedig tudom, hogy nem jön... Ősszel
majd hallgatom, hogy zümmög a légy...
S vele zümmögöm majd: ötvennégy...
majd hallgatom, hogy zümmög a légy...
S vele zümmögöm majd: ötvennégy...
Aztán tovább nézem a felhőket,
mint eddig, a háztetők fölött...
És így leszek ötvenöt.
mint eddig, a háztetők fölött...
És így leszek ötvenöt.
S majd nézem a nőket és kérdem:
hát ezek ették meg az életemet? Ezek?...
S akkor már ötvenhat leszek...
hát ezek ették meg az életemet? Ezek?...
S akkor már ötvenhat leszek...
Egy-egy éccakán majd fölriadok:
hány év van még? Egy?... Öt?...
Vagy még hat van?...
És így leszek egy napon hatvan...
hány év van még? Egy?... Öt?...
Vagy még hat van?...
És így leszek egy napon hatvan...
Múlik az idő... Mindent elfelejtek.
S megjön a régi kedvem...
Be szép lesz, majd azt mondom: hetven...
S megjön a régi kedvem...
Be szép lesz, majd azt mondom: hetven...
