Somlyó Zoltán: VÁDIRAT
dacos kezem!
Nagy vádirat ez! Nem enyhíthet
semmi ezen!
oly vastagon!
A vádlottat hóhérkézre
ím, hadd adom!
aki röhög!
A buta önzést, ezt a cédát,
az ördögöt!
a zátonyon...
Dühtől sikoltva, fuldokolva
őt vádolom!
mert gyilkosok!
Üres kezeknek életét -
van, ó, be sok!
hamis szinét!
Megvádolom én az ember
agyát, szivét!
a lusztrumot!
Véres verejtékcseppjeit,
miket unok...