Somlyó Zoltán: A HOSSZÚ CSÓK...
vájkálás agyban és belekben.
A perc: a herceg, aki szép,
az óra: hulla a melegben.
És mért kívánnak lehetetlent?
Mért átkozódnak kínban ők
a férfi után, aki elment.
minek benézni mélyre... jobban?...
Oda, hol szennyes párolog
az áporodott, rőt sarokban.
amit a vérsetét beárnyalt?
A lélek mért süllyedjen el,
ha testünk már magasra szárnyalt?...
simítsd meg - siess - és ereszd el!
Az óra altat és megöl,
a perc megszül és megkeresztel.
ha összegyűröd, fénye elvész...
Ha mész a nőhöz: szolga légy!
De büszke úr, ha tőle elmész!