Somlyó Zoltán: SZONETTET NÉKIK!
Kanyargós, langyos, vajas, lágy szonettet!
Csiklandni bőrük a megőrült hímmel,
ki gyöngynek látja a soványt s molettet.
Szíjjat a rózsaszín transzmissziókra!
Repüljenek, mint karcsú nyíl az íjról,
a kényszer tüzében született csókra!
Amely a keblük vajlepényén táncol
és leszalad a hasnak sima zsírján...
berejtve hímes, selymes takarókba
a férfi nyoszolyáján és a sírján!