Somlyó Zoltán: ADALBERT KIEFENHAUSER
egy berlini nagy ucca lármás zeg-zugán
hatalmas autó állt, benn borjú, puska, kard
és egyenest, feszes lábbal feléje tart
Adalbert Kiefenhauser.
a Waffenrock, mely szőke termetére nőtt;
csizma, sarkantyu, mert lovas volt ő, huszár;
felöltözik és hetyke térddel lóra száll
Adalbert Kiefenhauser.
és milljó láb a vérmoraj felé üget.
Hatalmas nép a német nép s hős katona! -
és ő is e szent tény jelében ment oda:
Adalbert Kiefenhauser.
Mint vérszívó kígyók, milljó kar hadonász.
És napok, hetek, hónapok így múlnak el,
s a többivel hős harci nótát énekel
Adalbert Kiefenhauser.
szűk rubrikák között kenyérért robotolt:
a fene tudja, hogy mi üthetett belé,
oly bátran rohant ő a franciák elé,
Adalbert Kiefenhauser.
S mivel sebet nem kapott ő s a lova sem,
a gall asszonyi húsnak kéjjel nekiment:
majd megmutatja néktek, asszonyregiment,
Adalbert Kiefenhauser!
A németet kilökte francia nyomás.
S a harci sors új célok felé rendelé,
új fegyverek s új asszonyok felé
Adalbert Kiefenhausert.
Most már csak borús, rekedt hangon énekelt.
Már álmaiban látta néha a halált -
de, hogyha jött a császár, most is szalutált
Adalbert Kiefenhauser.
Katona volt, császára volt az istene.
Érette meghalt volna biztosan vakon, -
s egy nap láb nélkül hozta vissza egy vagon -
Adalbert Kiefenhausert...
Élvezni kezdte most az élet friss tejét,
most látta csak a háborúnak démonát
és gondolkodott sok-sok kínos éjjen át
Adalbert Kiefenhauser...
épp arra hajt a császár; a nép rengeteg,
a düh szivéből ványadt karjaiba dűl
s a műláb ívben a császár felé repül...
Adalbert Kiefenhauser!!
A császár szent s aki megbántja: vége van!
Másnap ítélet... vésztörvényszék... a halál!...
És börtönében egylábon, remegve vár
Adalbert Kiefenhauser...
A nép fölébredt, cselekedett, nem beszélt.
S a császár bizony szaladt, ahogy lehetett.
És a börtönből bicegve kimehetett
Adalbert Kiefenhauser...