Somlyó Zoltán: NÉMELY MAGYAR KÖLTŐKHÖZ
ím, hallgassátok megfagyott szavam!
Mindent kiszívott lelkem hőfokából
e mai kor, melynek zord arca van!
S míg a barátok jobb kezet kínálnak, |
tudom, a balban ott van a gyilok... |
Fájdalmas mélyből s felleges magasból |
szavam felétek még dörögni fog! |
hol az igazság lakozik szüzen!
Én meg se látom, ha egy nap elestek,
az öröklét tinéktek nem üzen!
Nem ott a fény, hol meggyújtják a lámpát, |
a végtelen sugára a világ! |
És biztos útat keres, aki gyönge - |
de az erős fütyülve nekivág! |
és elfordultam, hogyha jöttetek!
Ti, mint a rimák, smink alatt zokogtok,
én gőggel nézek el fölöttetek!
Csak bömböljetek ünnepi menetben |
lefüggönyözött ablakom alatt! |
E szegény kornak bús, fekete lantja |
az én kigyulladt kezemben marad!... |