Somlyó Zoltán: EGY SZÍNÉSZNŐNEK
a művészet szelid galambja búg.
Egy bársonyos szavadra a kapuk
kipattannak előtted a sugárban.
s a könnyek, a szemérmes-rejtezők,
s az elyzeumbéli szent mezők
liliomágyán a derűs felejtés...
már messzi lengsz az égnek hajlatán,
mit selymekből kevernek a kulisszák...
miként én gyűjtöm bús éveken át
vállad fehérjét s szavad bársonyát...