Tompa Mihály: A KÉK LILIOM ÉS PIPACS.
A KÉK LILIOM ÉS PIPACS.
'Csendes éj szállt a világra,
Égen, földön hallgatás van.
Harmatárban megförödtem,
Megförödtem holdsugárban!
Égen, földön hallgatás van.
Harmatárban megförödtem,
Megförödtem holdsugárban!
Jer' leányzó, jer pipacska!
Öltöztess fel dísszel engem;.
Testvérem nászünnepélyén
Ékesen kell megjelennem!'
Öltöztess fel dísszel engem;.
Testvérem nászünnepélyén
Ékesen kell megjelennem!'
És felel rá a leányzó,
Aki titkos tervben fárad:
«Legszebb vagy te kék ruhádban;
Ah ne vesd le kék ruhádat!»
Aki titkos tervben fárad:
«Legszebb vagy te kék ruhádban;
Ah ne vesd le kék ruhádat!»
Éji fénynél elvesz a kék,
Csillogó piros ruhát hozz!
Jobban illik a piros szín
Nászörömnek víg zajához!
Csillogó piros ruhát hozz!
Jobban illik a piros szín
Nászörömnek víg zajához!
És dult-fult a lány magában:
Ah, mi szépek más virágok!
Hordva kék, fehér, piros mezt...
S én rut hamuszinben járok!
Ah, mi szépek más virágok!
Hordva kék, fehér, piros mezt...
S én rut hamuszinben járok!
Irígyen néz másra a szem,
Gyönyörködve kellemében;
S csak én érezzem, sirassam
Szomorú megvettetésem?
Gyönyörködve kellemében;
S csak én érezzem, sirassam
Szomorú megvettetésem?
Jó kékliljom! hasztalan vársz,
Elviszem piros ruhádat...
Legalább egy édes órát,
Díszem árán hadd találjak!
Elviszem piros ruhádat...
Legalább egy édes órát,
Díszem árán hadd találjak!
Várt a liljom, hasztalan várt, -
Mások régen elmenének;
Végre hallja milyen gvászos
Vége lőn az ünnepélynek.
Mások régen elmenének;
Végre hallja milyen gvászos
Vége lőn az ünnepélynek.
Mikor aztán zöld kastélya
Lombos rejtekit bejárja:
Hült helye már a pipacsnak,
S véle eltünt díszruhája.
Lombos rejtekit bejárja:
Hült helye már a pipacsnak,
S véle eltünt díszruhája.
'Menj! s rabolt díszedben, álnok!
Örömed soká ne légyen: '
Mond a liljom, és azóta
Megmaradt kék köntösében.
Örömed soká ne légyen: '
Mond a liljom, és azóta
Megmaradt kék köntösében.
S a pipacs díszes, pirosló
Ruhát hord e pillanattul;
Ah, de dísze oly múlandó...
Reggel nyílik, estig elhull! -
Ruhát hord e pillanattul;
Ah, de dísze oly múlandó...
Reggel nyílik, estig elhull! -
