Tompa Mihály: ARANKA
ARANKA
Lágy szellőben habzik a rét,
Gyors patak fut rajta végig,
Mely üdítő hüs habokkal
Önti el gyakran mellékit.
Gyors patak fut rajta végig,
Mely üdítő hüs habokkal
Önti el gyakran mellékit.
Nyilt virágtól, zsenge fűtől
Van mosolygó ifju képe;
Hangjában száz pitypalatynak
Mintha szólna, mintha élne!
Van mosolygó ifju képe;
Hangjában száz pitypalatynak
Mintha szólna, mintha élne!
A táj fényes pillangói
Szálldogálnak, nem pihennek,
Mint mosolygó édes álma
Boldogságnak, szerelemnek. -
Szálldogálnak, nem pihennek,
Mint mosolygó édes álma
Boldogságnak, szerelemnek. -
Elvégzé a nap futását,
Csendes alkonyszellő támad,
Hosszu árnyék-óriások
Futják be az esti tájat.
Csendes alkonyszellő támad,
Hosszu árnyék-óriások
Futják be az esti tájat.
A rét szélén vándor áll meg,
Szántóföldnek ért kalásza...
Olyan fáradt! messziről jön,
És szállást kér éjszakára.
Szántóföldnek ért kalásza...
Olyan fáradt! messziről jön,
És szállást kér éjszakára.
S im a füvek összesúgnak:
Csak miatta baj ne érne...!
De egy kapzsi észrevevén:
Összevissza gázol érte.
Csak miatta baj ne érne...!
De egy kapzsi észrevevén:
Összevissza gázol érte.
S a kalászt elútasítják:
Kérjen szállást a rokonnál
Itt a szomszéd búza-földön; -
- S ő szegény, a parlagon hál.
Kérjen szállást a rokonnál
Itt a szomszéd búza-földön; -
- S ő szegény, a parlagon hál.
Jött a rózsa másnap és mond:
Ékes kert az én lakásom;
Ah! de ott régóta sínlek:
Itt remélem gyógyulásom!
Ékes kert az én lakásom;
Ah! de ott régóta sínlek:
Itt remélem gyógyulásom!
Kedves a táj, tiszta a lég,
A pacsirta ajka csattog; '
S ti rét kedves jó virági,
Magatokhoz befogadtok!?
A pacsirta ajka csattog; '
S ti rét kedves jó virági,
Magatokhoz befogadtok!?
S rét virági összesúgtak:
Mit? e rózsa ide készül?
Hogy ne lásson senki minket
Szemcsábitó kellemétül?
Mit? e rózsa ide készül?
Hogy ne lásson senki minket
Szemcsábitó kellemétül?
Mivé lesz a sárga pimpó?
Szarkaláb és a demutka,
Sárkereppel, lóherével:
Mily mellőzött sorsra jutna!
Szarkaláb és a demutka,
Sárkereppel, lóherével:
Mily mellőzött sorsra jutna!
És be nem fogadva őtet,
Visszatért a sinlő rózsa,
És a szellő nemsokára
Bús halálhirt hoza róla.
Visszatért a sinlő rózsa,
És a szellő nemsokára
Bús halálhirt hoza róla.
Harmadnapra jött aranka;
Nyomorultra nézni is kín!
Ezer szálu vékony inda, -
Tört, lombatlan és viaszszín.
Nyomorultra nézni is kín!
Ezer szálu vékony inda, -
Tört, lombatlan és viaszszín.
Igy esengett, igy panaszlott,
Érve a rét hancsikához:
Nincs a földön maradásom,
Minden irt, bánt, üldöz, átkoz!
Érve a rét hancsikához:
Nincs a földön maradásom,
Minden irt, bánt, üldöz, átkoz!
A szőlő s a kert vidékin
Meg sem engednek fakadni!
Ha a szántóföldre mégyek;
Tüzzel, vassal irtanak ki!
Meg sem engednek fakadni!
Ha a szántóföldre mégyek;
Tüzzel, vassal irtanak ki!
Élek kinos bujdosásban ...!
Igy beszéle, felsohajtván:
Csak szabadna meglapulnom
Valahol a mesgye partján!
Igy beszéle, felsohajtván:
Csak szabadna meglapulnom
Valahol a mesgye partján!
Összesúgtak fű s virágok:
No lássátok... istenadta!
Mily inséggel küzd az ember
Gyülölségének miatta!
No lássátok... istenadta!
Mily inséggel küzd az ember
Gyülölségének miatta!
Ah, fogadjuk be magunkhoz ...!
Nem hasznos fű és nem is szép;
- Megsajnáltunk jó növényke;
Ne szorongj ott, jöszte errébb!
Nem hasznos fű és nem is szép;
- Megsajnáltunk jó növényke;
Ne szorongj ott, jöszte errébb!
Maradj köztünk lakni! Itten
Ösmeretlen a csoroszlya,
Üldöző kéz nincs utánad
Hogy indáid tépje, fossza.
Ösmeretlen a csoroszlya,
Üldöző kéz nincs utánad
Hogy indáid tépje, fossza.
Meghalunk bár, - rendre dőlünk,
S zordon télnek zöldje nincsen:
De az uj élet csirája
Élve szunnyad gyökeinkben.
S zordon télnek zöldje nincsen:
De az uj élet csirája
Élve szunnyad gyökeinkben.
És helyet fogott aranka.
Oldalán a vézna szálak:
Mint megannyi éhes kigyók,
Szerte-kusztak, szerte-másztak.
Oldalán a vézna szálak:
Mint megannyi éhes kigyók,
Szerte-kusztak, szerte-másztak.
Mig a föld alatt azonkép
Száz gyökérszál futva széjjel:
A rétségnek más vidékin
Bútt fel átkozott fejével.
Száz gyökérszál futva széjjel:
A rétségnek más vidékin
Bútt fel átkozott fejével.
S bármi érje a kaszálót,
Megzabáljon, vagy kiégjen:
Semmitől sincs veszedelme,
Semmi sem fog e növényen.
Megzabáljon, vagy kiégjen:
Semmitől sincs veszedelme,
Semmi sem fog e növényen.
Fű, virág mig hervadoznak:
Ő gyarapszik, sarja búja;
Ezt elnyomja a növésben,
Azt helyéről is kitúrja.
Ő gyarapszik, sarja búja;
Ezt elnyomja a növésben,
Azt helyéről is kitúrja.
Szük keblű volt, nem hozott irt
A valódi szenvedésre;
S érdemetlennel tevén jót:
Nagy a rétnek bünhödése!
A valódi szenvedésre;
S érdemetlennel tevén jót:
Nagy a rétnek bünhödése!
Mintha a tüz érte volna,
Sárga folttal képe tarka;
Hasznos fűveit gyököstül
Irtogatja ott aranka.
Sárga folttal képe tarka;
Hasznos fűveit gyököstül
Irtogatja ott aranka.
Sárga színével világít
A siralmas pusztuláshoz...
Terjed, sarjad, foglal, akit
Minden irt, bánt, üldöz, átkoz.
A siralmas pusztuláshoz...
Terjed, sarjad, foglal, akit
Minden irt, bánt, üldöz, átkoz.
