Tompa Mihály: ŐSZI KIKIRICS.
ŐSZI KIKIRICS.
'Légy üdvöz, jó természet,
Édes szülőanyánk!
Nyájas szerelmed árad
Kikeletkor reánk!
Édes szülőanyánk!
Nyájas szerelmed árad
Kikeletkor reánk!
Mi vagyunk a kinyilt föld
Első virágai,
Hozzánk jön a legelső
Szellőcske játszani.
Első virágai,
Hozzánk jön a legelső
Szellőcske játszani.
Az égnek tiszta mézét:
Az édes harmatot,
Testvérink közt először
Velünk kóstoltatod!
Az édes harmatot,
Testvérink közt először
Velünk kóstoltatod!
A csillogó verőfény,
Mely reszketőn ölel:
Meleg csókját, szerelmét
Mással nem osztja fel.
Mely reszketőn ölel:
Meleg csókját, szerelmét
Mással nem osztja fel.
Alusznak a virágok,
Mi már ébren vagyunk!
A bérc mogorva képe
Megenyhül általunk,
Mi már ébren vagyunk!
A bérc mogorva képe
Megenyhül általunk,
Mi, mintha nyelve volnánk
A jó földnek, ki szól:
A közelgő tavasznak
Tündéri bájiról.
A jó földnek, ki szól:
A közelgő tavasznak
Tündéri bájiról.
Légy üdvöz, jó természet,
Édes szülő anyánk!
Nyájas kegyelmed árad
Kikeletkor reánk!
Édes szülő anyánk!
Nyájas kegyelmed árad
Kikeletkor reánk!
Ifju kikircsek ajkán
Igy hangozott a dal,
Eggyé olvadva a táj
Lassú fuvalmival.
Igy hangozott a dal,
Eggyé olvadva a táj
Lassú fuvalmival.
Igy örvend a szelid nép,
De van: ki bús, beteg,
Nem mondja a tavaszdalt,
Melyet mond a sereg. -
De van: ki bús, beteg,
Nem mondja a tavaszdalt,
Melyet mond a sereg. -
Hát a piros virággal
Szomszéd a halavány?
Vagy együtt jár a fénnyel
Testvér gyanánt az árny?
Szomszéd a halavány?
Vagy együtt jár a fénnyel
Testvér gyanánt az árny?
Nincs boldogság, amelynek
Ne volna bánata!? ...
És szól a bús kikircsek
Békételen hada:
Ne volna bánata!? ...
És szól a bús kikircsek
Békételen hada:
«Oh hadd emésszen a bú:
Csak jól teszen velünk!
Hervaszd, hervaszd, enyészet,
Megútált életünk!
Csak jól teszen velünk!
Hervaszd, hervaszd, enyészet,
Megútált életünk!
S te jó anyánk, természet!
Gyöngéd szülötteid,
Kik más vidékre vágynak:
Meddig felejted itt?
Gyöngéd szülötteid,
Kik más vidékre vágynak:
Meddig felejted itt?
A völgy lepkéje járhat
A bércen szabadon;
Más tájra megy lakozni
A lanyha fúvalom;
A bércen szabadon;
Más tájra megy lakozni
A lanyha fúvalom;
A csermely, aki szirtek
Forrásiból fakad:
A völgyön fut s bejárja
A rónatájakat.
Forrásiból fakad:
A völgyön fut s bejárja
A rónatájakat.
S szegény virágnak innen
Mozdulni sem lehet!
Ah szép szabad világ!... itt
Gaz, cserje eltemet!
Mozdulni sem lehet!
Ah szép szabad világ!... itt
Gaz, cserje eltemet!
Oh végy fel minket innen,
Szelíd anyánk keze!
Gyökünk a sík mezőség
Hantjába téve le;
Szelíd anyánk keze!
Gyökünk a sík mezőség
Hantjába téve le;
Ott óhajtunk mi lakni,
S éltünk virulata:
Ne a tavaszban légyen
Mikép eddig vala;
S éltünk virulata:
Ne a tavaszban légyen
Mikép eddig vala;
Midőn sárgulva kezd a
Fák lombja hullani:
Legyünk a csendes ősznek
Nyiló virágai!
Fák lombja hullani:
Legyünk a csendes ősznek
Nyiló virágai!
Ha van virág, mit a kéz
Rengő bölcsőre szed,
Felékesitni a szép
Ifjú természetet:
Rengő bölcsőre szed,
Felékesitni a szép
Ifjú természetet:
Legyen a virág az ősznek
Borongós idején,
Koszorú a koporsón
S a haldokló fején!»
Borongós idején,
Koszorú a koporsón
S a haldokló fején!»
És mig ekkép beszéltek
A békétlenkedők:
Gyorsan megnyilt alattok
És elnyelé a föld.
A békétlenkedők:
Gyorsan megnyilt alattok
És elnyelé a föld.
Majd elvirult az élet
Megért az uj kalász;
Zörögve ing a kóró,
Melyet szél karja ráz.
Megért az uj kalász;
Zörögve ing a kóró,
Melyet szél karja ráz.
S zöld köntös fedve gyöngéd
Alakjok melegen:
Kibujtak a kikircsek
Az őszi téreken.
Alakjok melegen:
Kibujtak a kikircsek
Az őszi téreken.
Hideg kő s cserje által
Most eltemetve nincs;
Körűle sik, szabad tér ...
És boldog a kikircs:
Most eltemetve nincs;
Körűle sik, szabad tér ...
És boldog a kikircs:
«Légy üdvöz, jó természet,
Édes szülő anyánk!
Az ősz virági lettünk,
Tágas tér lett hazánk.
Édes szülő anyánk!
Az ősz virági lettünk,
Tágas tér lett hazánk.
Mi szép itt s így az élet:
A lomb zizegve hull ...
Halkan bucsúzik a szél
Hű játszó-társitul.
A lomb zizegve hull ...
Halkan bucsúzik a szél
Hű játszó-társitul.
Ha a sápadt világon
Nyájas napfény dereng:
A szivnek érzeménye
Fájó, fájó, de szent!
Nyájas napfény dereng:
A szivnek érzeménye
Fájó, fájó, de szent!
Ábrándiban a lélek
Ah szinte megszeret:
Halavány arcu szép hölgy,
Enyészet, tégedet!
Ah szinte megszeret:
Halavány arcu szép hölgy,
Enyészet, tégedet!
Légy üdvöz, jó természet
Mi meghallgattatánk!
Ah!... csak e szörnyü köntöst
Ne adtad volna ránk!
Mi meghallgattatánk!
Ah!... csak e szörnyü köntöst
Ne adtad volna ránk!
Nem látja tőle senki
Karcsúdad termetünk:
A lomb zöld tengerében
Egész elsűlyedünk!»
Karcsúdad termetünk:
A lomb zöld tengerében
Egész elsűlyedünk!»
És a földből feléjök
Egy halk szózat hatott:
Miért vágytok levetni
A jó ruházatot?
Egy halk szózat hatott:
Miért vágytok levetni
A jó ruházatot?
Békétlenek! hisz a lomb
Mely zöldelőn befed:
Pirosló arcotokhoz
Díszűl teremtetett.
Mely zöldelőn befed:
Pirosló arcotokhoz
Díszűl teremtetett.
Késő ősznek leányi!
Titeket e meleg
Köntös nélkűl az éjben
Dér és fagy ölne meg!
Titeket e meleg
Köntös nélkűl az éjben
Dér és fagy ölne meg!
És ők meg nem nyugodva
A földnek szózatán:
Bánattal haltanak meg
Kevéssel azután.
A földnek szózatán:
Bánattal haltanak meg
Kevéssel azután.
De amint uj tavasz jött:
Egész ruhátlanul
Bujtak fel a kikircsek
Az őszi hant alul.
Egész ruhátlanul
Bujtak fel a kikircsek
Az őszi hant alul.
Kikeletkor, magában
Zöldül ki a levél.
- A természet kezében
Nem veszvén semmi el. -
Zöldül ki a levél.
- A természet kezében
Nem veszvén semmi el. -
De a nappal ködös, bús;
Az éj deres, hideg;
A rét végső virága
Fázlódva didereg.
Az éj deres, hideg;
A rét végső virága
Fázlódva didereg.
Nem érzi most az ősznek
Mosolygó örömit;
Beteg lesz, végre meghal ....
És élte oly rövid!...
Mosolygó örömit;
Beteg lesz, végre meghal ....
És élte oly rövid!...
A bús kikircs s az ősznek
Derengő napjai:
Mosolygó szép tavasznak
Halvány viszhangjai!
Derengő napjai:
Mosolygó szép tavasznak
Halvány viszhangjai!
