Tompa Mihály: MÉCSVIRÁG.
Bércen lakott;
Honnan belátni a kelő
S nyugvó napot.
S hűs bérci lég;
A szép virág zöld lomb közűl
Emelkedék.
Határai;
És a virágnak kedve jön
Leszállani.
Fénylő tavat;
Megösmerni sok szép, rokon
Virágokat.
Gyorsan leszáll;
Lassan haladva a nyugodt
Tó partinál:
S kéklő eget;
S önképe az, mit legtovább
Megnézeget.
Szépségeit,
S örül, hogy innen, onnan is
Köszöntgetik.
S oldalt tekint:
Feléje egy sápadt virág
Bólingat, int.
Lágy hangokon:
,Isten hozott a sík mezőn,
Kedves rokon!'
Rokon veled?
Piros vagyok, s te halavány,
Mint a beteg!»
Egy volt anyánk!
De a sors által, kétfelé
Szakasztatánk.
A bérceken; _
Nehéz fájdalmat hordozok
Én idelenn.
S ha szenvedünk:
Halavány szinbe öltözik
Tekintetünk!'