Tompa Mihály: ANDRÁS HERCEG SÓLYMA.
ANDRÁS HERCEG SÓLYMA.
Gályára ül, Nápolyba száll
Károly király hiv özvegye;
'András herceg, kedves fiam!
Gyere haza, gyere!
Károly király hiv özvegye;
'András herceg, kedves fiam!
Gyere haza, gyere!
Idegen föld, idegen szív...
Fejed nincs hol lehajtanod!
Vagy már meghült hozzánk való
Te jó indúlatod?!'
Fejed nincs hol lehajtanod!
Vagy már meghült hozzánk való
Te jó indúlatod?!'
András készül, - Johanna mond:
«Királyasszony, néném, anyám!
Ne miveld ezt... holtig való
Busúlást hozna rám!
«Királyasszony, néném, anyám!
Ne miveld ezt... holtig való
Busúlást hozna rám!
S te...? elhagynád, ki ugy szeret...?!»
- Zokogásban vész el szava, -
András is szól: «Kedves szülém,
Nem megyek én haza!»
- Zokogásban vész el szava, -
András is szól: «Kedves szülém,
Nem megyek én haza!»
Gályára ül, honába tér
Károly király bús özvegye.
«András herceg, kedves uram,
Gyer' vadászni, gyere!»
Károly király bús özvegye.
«András herceg, kedves uram,
Gyer' vadászni, gyere!»
Száguld a mén, dobog a föld, -
A vad sürűn reppen, riad;
S hull: fegyver és sólyommadár -
Ez élő nyil miatt.
A vad sürűn reppen, riad;
S hull: fegyver és sólyommadár -
Ez élő nyil miatt.
De a herceg legkedvesebb
Solymára mily romlás jöve?
Nem hat reá szép szó, harag
S a préda ösztöne.
Solymára mily romlás jöve?
Nem hat reá szép szó, harag
S a préda ösztöne.
Ételt utál, vadat kerűl,
Csüggedt, konok mind estvelig,
Midőn Aversa a vadász-
Csapattal megtelik.
Csüggedt, konok mind estvelig,
Midőn Aversa a vadász-
Csapattal megtelik.
Zajos, hosszú a vacsora,
Későre mén a lefeket;
Midőn András elszenderűl:
Éjfél körűl lehet.
Későre mén a lefeket;
Midőn András elszenderűl:
Éjfél körűl lehet.
- Már látja a nap képeit...
De felrezzen: «mi zaj van ott...?»
- (Künn, a sólyom vijjog, - s veri
Vadúl az ablakot.)
De felrezzen: «mi zaj van ott...?»
- (Künn, a sólyom vijjog, - s veri
Vadúl az ablakot.)
«Nincs semmi zaj, csak álmodol...
Aludj, aludj én hercegem!»
S András arcán lágy női ujj
Futos gyöngédeden.
Aludj, aludj én hercegem!»
S András arcán lágy női ujj
Futos gyöngédeden.
Érez gonoszt, jósol veszélyt,
Másodszor már a hű madár;
Harmadszor is jelt ad, - de azt
András nem hallja már.
Másodszor már a hű madár;
Harmadszor is jelt ad, - de azt
András nem hallja már.
Lassan nyilik závár, kilincs,
Világ gyúlad, meg ellobog...
Jobbra, balra oldalganak
A latrok, gyilkosok.
Világ gyúlad, meg ellobog...
Jobbra, balra oldalganak
A latrok, gyilkosok.
Ha ezt tudnád, szegény anya!
Megölni még nem volt elég:
Lator kezek ruhátlanul
Az útra kiveték...
Megölni még nem volt elég:
Lator kezek ruhátlanul
Az útra kiveték...
S neje tovább alszik. Sólyma
Viraszt András teteminél;
Eldöglik a madár, - a nő
Késő vénségig él!
Viraszt András teteminél;
Eldöglik a madár, - a nő
Késő vénségig él!
