Tompa Mihály: GALAMBPOSTA.
GALAMBPOSTA.
Bérczi vára ablakán
Néz a tájra szép Jolán;
Itt halom, völgy, rengeteg -
Ott kalászok rengenek.
A csillámló folyamon
Zúg, tajtékzik a malom.
Zöld, virágos rét s lapály; -
Legelőkön fürge nyáj.
Néz a tájra szép Jolán;
Itt halom, völgy, rengeteg -
Ott kalászok rengenek.
A csillámló folyamon
Zúg, tajtékzik a malom.
Zöld, virágos rét s lapály; -
Legelőkön fürge nyáj.
Függ a váron annyi szem,
S büszkén áll az odafenn;
Annyi szív ver lázasan:
S a tündérkép messze van!
Nem szeret még szép Jolán,
De keblében, homlokán
Merengésnek fényköde...
Hajnal a nap hírnöke!
S büszkén áll az odafenn;
Annyi szív ver lázasan:
S a tündérkép messze van!
Nem szeret még szép Jolán,
De keblében, homlokán
Merengésnek fényköde...
Hajnal a nap hírnöke!
És felnyitván ablakát,
Melyet rajta kibocsát:
A galamb száll, mintha a
Kiküldő vágy szállana.
Távol jár egy perc alatt,
Tiszta, félénk, hű, szabad;
S álmodozva turbikol:
- Mily választ fog nyerni s hol?
Melyet rajta kibocsát:
A galamb száll, mintha a
Kiküldő vágy szállana.
Távol jár egy perc alatt,
Tiszta, félénk, hű, szabad;
S álmodozva turbikol:
- Mily választ fog nyerni s hol?
Megtér s olvas asszonya
A levélből, mit hoza:
,Jer, osztozzál meg velem
Hatalmamon, fényemen!
Rád gyöngy, gyémánt és arany
Lesz halmozva pazaran!
S a föld, lábad melyre lép:
Bársonytól lesz lágy elébb!'
A levélből, mit hoza:
,Jer, osztozzál meg velem
Hatalmamon, fényemen!
Rád gyöngy, gyémánt és arany
Lesz halmozva pazaran!
S a föld, lábad melyre lép:
Bársonytól lesz lágy elébb!'
,Drága füst, ír és kenet
Illatozza a leget;
Fördődnek a víz merűl
Ifjító kút medribűl;
Más földövnek birjad itt
Madarát, virágait;
Lesz kerted, sólymod, lovad,
S száz rabnőd, ki szót fogad!'
Illatozza a leget;
Fördődnek a víz merűl
Ifjító kút medribűl;
Más földövnek birjad itt
Madarát, virágait;
Lesz kerted, sólymod, lovad,
S száz rabnőd, ki szót fogad!'
Bérczi vára ablakán
Követére vár Jolán;
Másodizben küldve ki,
Ilyen választ hoz neki:
«Fel-feltünél égi fény!
Borongásim fellegén,
Mely lelkem beárnyalá...
Jer, keblemre szállj alá!»
Követére vár Jolán;
Másodizben küldve ki,
Ilyen választ hoz neki:
«Fel-feltünél égi fény!
Borongásim fellegén,
Mely lelkem beárnyalá...
Jer, keblemre szállj alá!»
«Meddig a vész szárnya bír:
Távolabbra száll a hír;
Napot, holdat, csillagot,
A dicsőség túl-ragyog.
Neved zengő lantomon
Századon túl hordozom;
S fénybetűkkel irva föl:
Él s örökre tündököl!»
Távolabbra száll a hír;
Napot, holdat, csillagot,
A dicsőség túl-ragyog.
Neved zengő lantomon
Századon túl hordozom;
S fénybetűkkel irva föl:
Él s örökre tündököl!»
Bérczi vára ablakán
Nyugtalan néz szép Jolán,
Várja a hű madarat...
Harmadizben hol maradt?
Vajh, méltóbb út lesz-e ez...?
Még egy perc, - egy gyönge nesz:
A galamb keblén piheg,
S a kérdést igy fejti meg:
Nyugtalan néz szép Jolán,
Várja a hű madarat...
Harmadizben hol maradt?
Vajh, méltóbb út lesz-e ez...?
Még egy perc, - egy gyönge nesz:
A galamb keblén piheg,
S a kérdést igy fejti meg:
««Árnyas völgyben áll lakom,
Csend van és nem nyughatom!
Sebet kaptam a csatán,
Búsul rajtam agg anyám...
Ingadoz lelkén a hit:
Mosolygó nőt látni itt;
S elvész mellyel várva volt:
Szerelem és anyacsók!»»
Csend van és nem nyughatom!
Sebet kaptam a csatán,
Búsul rajtam agg anyám...
Ingadoz lelkén a hit:
Mosolygó nőt látni itt;
S elvész mellyel várva volt:
Szerelem és anyacsók!»»
««Virágos föld...! tiszta ég...!
S véled milyen volna még!
Kincset, fényt nem adhatok,
Szívben lészünk gazdagok!
Szép lesz megfelezni majd
Boldogságot, házi bajt...
Jer, valósitsd meg magad
Ez édes szép álmakat!» »
S véled milyen volna még!
Kincset, fényt nem adhatok,
Szívben lészünk gazdagok!
Szép lesz megfelezni majd
Boldogságot, házi bajt...
Jer, valósitsd meg magad
Ez édes szép álmakat!» »
Elmerengve szép Jolán
Nem néz már ki ablakán;
És sováran annyi szem
Nem függ várán odafenn;
Gyors galambja is pihen,
Kicsit ápol fészkiben.
Ott, hol tölgyek, hangafák
A völgyet beárnyalák,
S lágy vízcsorgást hallani:
- Telnek boldog napjai.
Nem néz már ki ablakán;
És sováran annyi szem
Nem függ várán odafenn;
Gyors galambja is pihen,
Kicsit ápol fészkiben.
Ott, hol tölgyek, hangafák
A völgyet beárnyalák,
S lágy vízcsorgást hallani:
- Telnek boldog napjai.
