Tompa Mihály: MÁTYÁS KIRÁLYRÓL.
MÁTYÁS KIRÁLYRÓL.
Ég már az őrtüz, lángok cikáznak
Erdős tövénél a Hargitának.
Hazug beszéden kapván a székely,
Táborba szállott oktondi ésszel!
Erdős tövénél a Hargitának.
Hazug beszéden kapván a székely,
Táborba szállott oktondi ésszel!
Világol a völgy, - fenn barna éj függ, -
Sátor gyanánt áll a terepély bükk;
Sok harci szerszám megtámogatva,
S zagyván szedett nép tanyáz alatta.
Sátor gyanánt áll a terepély bükk;
Sok harci szerszám megtámogatva,
S zagyván szedett nép tanyáz alatta.
Felbolygatott nép ravasz vezérét:
Ott látni Fancsit, Kérdezve néz szét,
Szűk udvarában tábor-tüzének,
Körébe amint többen gyülének.
Ott látni Fancsit, Kérdezve néz szét,
Szűk udvarában tábor-tüzének,
Körébe amint többen gyülének.
,Vezér uram hé! minket kegyelmed
Felkölte sok szép igéret mellett!
Kellő a szép szó, de jobb a hadd lám
S ha menne a ló, mért tartja zablán?'
Felkölte sok szép igéret mellett!
Kellő a szép szó, de jobb a hadd lám
S ha menne a ló, mért tartja zablán?'
«Zsákmány s dicsőség, derék vitézek!
Mit én igérek s szerzek tinéktek!
De nem siettem, - jó néha a les,
Hogy igy a koncért bizton kitörhess!
Mit én igérek s szerzek tinéktek!
De nem siettem, - jó néha a les,
Hogy igy a koncért bizton kitörhess!
Fel most, ki méltó a hősi címre!
Velünk a sors is -! halljátok íme:
Kettétört a kard, mely szabna törvényt...
- Mátyás királynak halála történt!»
Velünk a sors is -! halljátok íme:
Kettétört a kard, mely szabna törvényt...
- Mátyás királynak halála történt!»
E szóra csend lesz, nagy lárma volt bár,
S mint ki roszul hall és ujra szót vár;
Merőn függ a nép vezére ajkán...
- Kétkedve rázván fejét akarhány.
S mint ki roszul hall és ujra szót vár;
Merőn függ a nép vezére ajkán...
- Kétkedve rázván fejét akarhány.
S egy ösmeretlen rögtön előlép,
- Sisak-rostélyzat borítva képét, -
És mond: - ki eddig csak nézte szótlan -
« «Budán halott van! - halott valóban!» »
- Sisak-rostélyzat borítva képét, -
És mond: - ki eddig csak nézte szótlan -
« «Budán halott van! - halott valóban!» »
Ama hazug hírt most gyártva épen,
Meghökken Fancsi, - s felnéz sötéten;
Mi ez? ellenség, avvagy barátja,
Magát ki ekkép dolgába ártja?!
Meghökken Fancsi, - s felnéz sötéten;
Mi ez? ellenség, avvagy barátja,
Magát ki ekkép dolgába ártja?!
Ha cáfol: vágást vágás előzne,
De még bizonylás! kezd fázni tőle...!
S vakösvény e szó: - sürűbe veszvén, -
Budán halott van! vigyázat! ez kém...
De még bizonylás! kezd fázni tőle...!
S vakösvény e szó: - sürűbe veszvén, -
Budán halott van! vigyázat! ez kém...
«S honnan vitéz úr? - mond Fancsi gőggel, -
- Mely sok vak embert, vesztére tőlt el! -
S ha meg nem sértem, hová törekszik...?»
« «Budáról jöttem s épen csak eddig!» »
- Mely sok vak embert, vesztére tőlt el! -
S ha meg nem sértem, hová törekszik...?»
« «Budáról jöttem s épen csak eddig!» »
«Ugy hát, ha zsákba macskát nem árul:
Tán többet is tud Mátyás királyrul?»
« «Tudok! - ki békén s harcban kisértem,
Ösmerve vágyat s titkot szivében!» »
Tán többet is tud Mátyás királyrul?»
« «Tudok! - ki békén s harcban kisértem,
Ösmerve vágyat s titkot szivében!» »
«Hohó...! s nem a szót mit ép kiejte?
- Azaz ha holtnak fordulna nyelve -»
« «Lehet! - mert hidd el felőle szentül:
Szózatja könnyen füledbe csendül!» »
- Azaz ha holtnak fordulna nyelve -»
« «Lehet! - mert hidd el felőle szentül:
Szózatja könnyen füledbe csendül!» »
«S mind ennyi...» - « «Oh nem! még hátra van sok!
- S a hang mely nőtt... nőtt... most szinte harsog -
Tudom: hüséget mikép jutalmaz,
S mit nyer ki vétett: a pártos, a gaz!
- S a hang mely nőtt... nőtt... most szinte harsog -
Tudom: hüséget mikép jutalmaz,
S mit nyer ki vétett: a pártos, a gaz!
Mint mondta, mondom: nincs semmi drága!
Éltem, nyugalmam népem javára!
S ki rút zavargást tudsz bé hüségbe:
Hallj szót galád fő, és ronda népe!»
Éltem, nyugalmam népem javára!
S ki rút zavargást tudsz bé hüségbe:
Hallj szót galád fő, és ronda népe!»
Zaj kél. Vezér s had most már sokat hall; -
«Ki vagy? halál rád...! föl a sisakkal...!»
« «Legyen! nagyon jó ha láttok s látlak:
Nos...! engem hínak Mátyás királynak!» »
«Ki vagy? halál rád...! föl a sisakkal...!»
« «Legyen! nagyon jó ha láttok s látlak:
Nos...! engem hínak Mátyás királynak!» »
S hogy a sisakróst egymásra csesszen;
Vésznél e halk nesz szól rémesebben...
Igen sok egy perc, hogy összefagyjon
A szivben a vér, a szó az ajkon!
Vésznél e halk nesz szól rémesebben...
Igen sok egy perc, hogy összefagyjon
A szivben a vér, a szó az ajkon!
S hozzá a vakhit még rémeket told;
Lángszem... fehér arc...! élő-e, vagy holt!?
Élő-e, vagy holt, ki így betoppan...?
S félni miképen kell tőle jobban...!?
Lángszem... fehér arc...! élő-e, vagy holt!?
Élő-e, vagy holt, ki így betoppan...?
S félni miképen kell tőle jobban...!?
« «Mily sok derék tölgy! dús lombja zöldel...
Ha megrakatnám gonosz gyümölccsel...!
Legfőbb helyet fenn, a főnek adván:
De... most az egyszer kegyelmem a fán!» »
Ha megrakatnám gonosz gyümölccsel...!
Legfőbb helyet fenn, a főnek adván:
De... most az egyszer kegyelmem a fán!» »
Babért ohajtván e had vezére: .
Utját ki állná? hadd fusson érte!
És ennyi harcvágy, csatázni mely kész:
Azon segítünk, hogy kárba nem vész.
Utját ki állná? hadd fusson érte!
És ennyi harcvágy, csatázni mely kész:
Azon segítünk, hogy kárba nem vész.
A lengyel úgy is a magyarra felkelt,
Mentek rá rögtön! nem várva reggelt!
Székely! ha szablyád megülte rozsda:
Kifényesülhet majd vérbe mosdva!
Mentek rá rögtön! nem várva reggelt!
Székely! ha szablyád megülte rozsda:
Kifényesülhet majd vérbe mosdva!
De székely harcolj! harcolj vitézűl!
Mig vérpatak foly holtak szivébűl...
Előre mindig...! ki hátra-fordúl:
E képre bukkan, - s jaj lesz azontúl!
Mig vérpatak foly holtak szivébűl...
Előre mindig...! ki hátra-fordúl:
E képre bukkan, - s jaj lesz azontúl!
És tudni, székely! javadra lészen:
Hogy nyitva, hunyva jól lát e két szem!
Akárhol a fej, de gondja itt jár...
S Mátyás király él, ha meghal is bár!
Hogy nyitva, hunyva jól lát e két szem!
Akárhol a fej, de gondja itt jár...
S Mátyás király él, ha meghal is bár!
