Tompa Mihály: KÁLMÁN ÉS PREZLAVA.
KÁLMÁN ÉS PREZLAVA.
Kit növelének tengerszigetben, sugáros ég alatt:
Magyar királyné szép életének fonala megszakadt;
- Mig Kálmán a férj, kelet határán visel kemény hadat.
Magyar királyné szép életének fonala megszakadt;
- Mig Kálmán a férj, kelet határán visel kemény hadat.
Fáklyák lobognak, bevonva a fal, mint az éj fekete,
Nép veszi környül s mély csend az ágyat, mit a halál vete,
Csak a bölcsőnek - István s Lászlóval, - hallik rendülete.
Nép veszi környül s mély csend az ágyat, mit a halál vete,
Csak a bölcsőnek - István s Lászlóval, - hallik rendülete.
Követ megindul és gyors futásban ló ló után kiáll;
Bánat nyilától találva szivén, jön az özvegy király,
S könnyhullatásban s imádkozásban ül kis árváinál:
Bánat nyilától találva szivén, jön az özvegy király,
S könnyhullatásban s imádkozásban ül kis árváinál:
Oh, hogy ki szűle: nekem s a honnak
Föl nem nevelhetett!
De megnyugodván, csak benne bizom,
Ki vesz s ad életet;
Mutatva kit, hol: hitvest parancsol
S anyát anya helyett!
Föl nem nevelhetett!
De megnyugodván, csak benne bizom,
Ki vesz s ad életet;
Mutatva kit, hol: hitvest parancsol
S anyát anya helyett!
S megyen Kievbe zászlós urakkal, háromszáz jó vitéz,
Orosz herceghez, ki ő leányát Kálmánnak adni kész;
S Prezlava menten szép Magyarország nagy királynéja lész.
Orosz herceghez, ki ő leányát Kálmánnak adni kész;
S Prezlava menten szép Magyarország nagy királynéja lész.
De honn alig van, méltó gyanú kél: hogy feslett és gonosz,
Nem jöve tisztán: új, szertelen gyászt udvarra népre hoz;
Pirító szégyen s harag szegődik király fájdalmihoz.
Nem jöve tisztán: új, szertelen gyászt udvarra népre hoz;
Pirító szégyen s harag szegődik király fájdalmihoz.
Busít, ha szomszéd s hűtlen frigyes sért,
Dulván ez itt, az ott;
Gyászolja szívem, hogy halva hívem,
S öcsém föllázadott!
De nem tür házam, királyi ágyam,
Szennyet, gyalázatot!!
Dulván ez itt, az ott;
Gyászolja szívem, hogy halva hívem,
S öcsém föllázadott!
De nem tür házam, királyi ágyam,
Szennyet, gyalázatot!!
Kisütni a bünt: vannak serényen papok, birák ezen,
De álnok a nő és mindenekben ő tagadást teszen;
Ártatlan erkölcs tanújakép ejt könyűt a csalfa szem.
De álnok a nő és mindenekben ő tagadást teszen;
Ártatlan erkölcs tanújakép ejt könyűt a csalfa szem.
Tűz-, víz-próbához, király törvényén lőn ép szorosb az út;
A régi rosszat még áhitó nép nem kér-e ily tanút:
Asszony, királyné, - bár érdemetlen - tüzes vashoz ha nyúlt?
A régi rosszat még áhitó nép nem kér-e ily tanút:
Asszony, királyné, - bár érdemetlen - tüzes vashoz ha nyúlt?
Ő tisztaságát a hercegasszony vitatja ujólag
És a király szól: - mig oldogatják az ügy göcsét sokak, -
Istenitélet! - nő sorsa végett
Vivjon meg két lovag!
És a király szól: - mig oldogatják az ügy göcsét sokak, -
Istenitélet! - nő sorsa végett
Vivjon meg két lovag!
Vivók kiállnak, nagy, hosszu dárdát emelve fegyverűl, -
Itt a prisztaldok, tovább a népség vevén őket körűl;
- S egy pillanatban két dárda csonkul, s két vivó leterűl.
Itt a prisztaldok, tovább a népség vevén őket körűl;
- S egy pillanatban két dárda csonkul, s két vivó leterűl.
A nép eloszlik nagy bámulatban; - már a nap is lement;
De Kálmánt ébren s mély gondolatban látá az éji csend...
S a vádlott szólni igy hallja reggel: - trónján szemlélve fent:
Nagyváradon van sírboltba téve
László a hős előd.
Érintse jobbod: (mely a koporsón
Lefügg), a szemfedőt...
És mondva: tiszta! úgy térj te vissza,
Isten, világ előtt!
De Kálmánt ébren s mély gondolatban látá az éji csend...
S a vádlott szólni igy hallja reggel: - trónján szemlélve fent:
Nagyváradon van sírboltba téve
László a hős előd.
Érintse jobbod: (mely a koporsón
Lefügg), a szemfedőt...
És mondva: tiszta! úgy térj te vissza,
Isten, világ előtt!
Váradra jutván: kétség sötétlik a nő vonásiból,
A márvány-kocka fel van feszitve... ott a sírbolt alól...
Lassan leszállván: mozdul is ajka, hanem semmit se szól...
A márvány-kocka fel van feszitve... ott a sírbolt alól...
Lassan leszállván: mozdul is ajka, hanem semmit se szól...
Tanúi látják: nagy tusakodva s fehéren, mint a fal,
Rögtön reájött megnémulásnak küzdvén borzalmival...
Majd térdre roskad, majd hangja megjön, - s legott magára vall.
Rögtön reájött megnémulásnak küzdvén borzalmival...
Majd térdre roskad, majd hangja megjön, - s legott magára vall.
Így, hazaküldvén a becstelen nőt s a véle jött vagyont:
Újabbi násznak reményiről is Kálmán király lemond.
Édes honára s két kis fiára vagyon lelkébe gond!
Újabbi násznak reményiről is Kálmán király lemond.
Édes honára s két kis fiára vagyon lelkébe gond!
Két kicsi árvát Istenre bizván és hü szolgáira:
Kardot ragad s megy... - reszkess uradtól, pártos Dalmácia!
Sisakja fénylik... a toll fehérlik... vágtat a paripa...
Kardot ragad s megy... - reszkess uradtól, pártos Dalmácia!
Sisakja fénylik... a toll fehérlik... vágtat a paripa...
