Tompa Mihály: KANDALLÓ-DAL.
Futja bé a láthatárt, |
Néma sír ölébe zárt; |
Vídor érzet karja vár, |
Lángja és a tölt pohár. |
Mérgesen a puszta-szél: |
Bősz dühétől kába fél; |
Táplaszert, ha hamvadoz, |
Vígan égő lángihoz. |
Enyhet ad belérzete, |
Sorsa kínos végzete: |
Bűntudat viharja dúl: |
Fény-ölében sem virúl. |
Rejti a szív; mindenik |
Gazdagon gyümölcsezik: |
S a galád bűn benne lel. |
A mocsoktalan kebel. |
Nem kinoz kül- s belvihar, |
Bús emléke sem zavar; |
Nem nyilik panaszra szám, |
Szívom füstölgő pipám. |
Nagyvilági csalfa fény. |
Nem riaszt fel durva kény. |
Helyzetem kimért körén: |
Enmagamba' boldog én. |
Sápadt arcán nincs virány; |
Nem dalol víg csalogány; |
Bájoló tavasz virul |
Lyánka bíbor ajkirul. |
S míg alatta csöndesen |
Hallgatag keblén pihen: |
Víg barátok hangja zeng; |
Érzemény közt összepeng: |
Szent tüzétül összeforrt |
Hozzon gyász halotti tort! |
Földi létünk fűszere! |
Győzedelmes fegyvere! |
Futja bé a láthatárt, |
Nem teríti a kopárt: |
S játszi lángja verje szét |
Kedvölő bú fellegét. |