Tompa Mihály: VÍZ-DAL.
VÍZ-DAL.
Agyzavaró bor félre előlem!
Tőle vidúl a lankadozó test,
| Életadó fris víz italom, |
| Tőle nyer éltet játszi dalom. |
Míg sokat a bús pince-homályban
Én leterűlök szomjamat oltó
| Vészteli kedv kap karjaira: |
| Hűs patak árnyas partjaira; |
Ott az ujító nedvet iszom; majd
Csöppjeitől a víg elevenség
| Benne füresztem tagjaimat; |
| Szállja meg izzadt homlokomat. |
Fellobog a bor lángerejétől
És e becses kincs égve enyészik,
| A kizsarolt kedv s életerő, |
| Unt napokon bajt hozva elő; |
Tiszta vizemtől éber az elme,
Gyógyszerem a víz, tőle hanyatló
| S vídor egészség futja erem; |
| Életerőmet visszanyerem. |
Látom, esőtől éledez a tér,
Tőle tenyészik s hozza gyümölcsét
| Díszkoszorút nyer fű, fa, virág, |
| A kikiáltott hírü borág. |
Nékem is - a szép májusi reggel
Erdei forrás tiszta öléből
| Messze lakomtúl hogyha kicsal - |
| Kéjeket ád a biztos ital. |
Munka ha fáraszt s nyári melegben
A Tokaj ormán szűrt csodanedvet,
| Hő ajakimhoz vágyva viszem, |
| S véle barátit, csak nevetem. |
Habkebelű lány! nézd, mi sietve
Tölts poharamba tiszta vizébül,
| Fut le előttünk a patak-ár, |
| Míg zivatartól nem lepi sár. |
Rózsakorú lány! így fut az élet,
Folyja el ajkam csókjaid árja,
| Szedni siessünk báj-örömit, |
| Hogyha szerelmem lángja hevít. |
