Tompa Mihály: ÉJI VIOLÁK.
ÉJI VIOLÁK.
Köszöntelek, te csendes tiszta éj!
*Korábbi megfogalmazásban:
Némán köszöntlek, csöndes éj.
*
Lelkem beszél, ajkam megnyilni fél...
Lelkem beszél, ajkam megnyilni fél...
Az elnyugvó alkonynak égve
Felejtett mécse véglobbot vete;
Véglobbot a halvány világu
Esthajnal élete...!
Felejtett mécse véglobbot vete;
Véglobbot a halvány világu
Esthajnal élete...!
S a kék hullámu messzeséget
**A vers első megjelenésekor a következő két versszak helyett ez volt:
S bár elfedett az éj előlem,
Kékes hullámu messzeség:
Emléked lelkem általhatja,
Rajtad függ vágyó gondolatja,
És régi fájdalmam új lánggal ég...!
Kékes hullámu messzeség:
Emléked lelkem általhatja,
Rajtad függ vágyó gondolatja,
És régi fájdalmam új lánggal ég...!
Kékes hullámu messzeség!
Hozzád szerelmem rózsaága fűz,
Tőled vesztésem kinzó réme űz,
Kékes hullámu messzeség!
**
Előttem mig homály boritja:
Keblem a vágy el-elszoritja
S ismét a régi kínnal éget!
Előttem mig homály boritja:
Keblem a vágy el-elszoritja
S ismét a régi kínnal éget!
Feletted, messze szép táj!
Lebeg bús lelkem szüntelen;
Bár megpihenni nem tud,
Mint a madár sík tengeren,
Kéj és kín rajtad összefut,
S rád emlékeznem úgy fáj...!
Lebeg bús lelkem szüntelen;
Bár megpihenni nem tud,
Mint a madár sík tengeren,
Kéj és kín rajtad összefut,
S rád emlékeznem úgy fáj...!
Elégve majd esthajnalomnak
Halvány világu élete:
A zaj, halk szívütésre válik
Halk szívütésben mind halálig
Él a táj emlékezete...
Halvány világu élete:
A zaj, halk szívütésre válik
Halk szívütésben mind halálig
Él a táj emlékezete...
Ah, rajta egykor nem merengek!
Elsötétült szemem nem látja;
Hullámzó képét elfelejtem...
Lelkem, te lengj azon helyettem
Légy a kedves táj délibábja!
Elsötétült szemem nem látja;
Hullámzó képét elfelejtem...
Lelkem, te lengj azon helyettem
Légy a kedves táj délibábja!
________
Tündéri szép az éj...
Kis kertemben mélázva járok,
Azt várom szüntelen,
Hogy megszólitnak a virágok!
S ime, a csendes éjben
Megnyílik száz virágkehely...
Légben, halmon, mezőben,
Jó illatár terjedve el.
Kis kertemben mélázva járok,
Azt várom szüntelen,
Hogy megszólitnak a virágok!
S ime, a csendes éjben
Megnyílik száz virágkehely...
Légben, halmon, mezőben,
Jó illatár terjedve el.
Érzem én is megnyilni keblemet,
- Kertem virágival; -
Melyből buzogva ömledez
A csendes éji dal...
- Kertem virágival; -
Melyből buzogva ömledez
A csendes éji dal...
Ki a virágnak illatot,
A szívnek érzeményt adott:
Övé az illat és az ének,
Nagy ünnepén a néma éjnek,
Mely megnyitá a dús virágkehelyt,
S a dalszülő kebelt...!
A szívnek érzeményt adott:
Övé az illat és az ének,
Nagy ünnepén a néma éjnek,
Mely megnyitá a dús virágkehelyt,
S a dalszülő kebelt...!
________
Elveszti az éj gyász koromszinét,
S bizonytalan homályra enyhűl;
Honnan jön a varázs-mosoly,
Mely a vak éjszakába foly?
A hold emelkedik keletrűl...!
S bizonytalan homályra enyhűl;
Honnan jön a varázs-mosoly,
Mely a vak éjszakába foly?
A hold emelkedik keletrűl...!
Tündér menyasszonyként, feje
Ezüstlő fürti földig érnek:
Förösztvén lágy hullámiban
Képével bujdosó kis érnek.
S a csöpp, enyhe harmat képében:
A szomju föld áldása lészen.
Ezüstlő fürti földig érnek:
Förösztvén lágy hullámiban
Képével bujdosó kis érnek.
S a csöpp, enyhe harmat képében:
A szomju föld áldása lészen.
Keblem világa holdas éjszaka,
Hullámzó érzeménye csermely-ár,
A rózsafényű képzelet
Rezegve rajta mint a holdsugár;
S fölszíva tiszta csöppjeit:
Mint virágnak harmathullása,
Dal lesz szomjú keblem áldása,
És a dal engem boldogit.
Hullámzó érzeménye csermely-ár,
A rózsafényű képzelet
Rezegve rajta mint a holdsugár;
S fölszíva tiszta csöppjeit:
Mint virágnak harmathullása,
Dal lesz szomjú keblem áldása,
És a dal engem boldogit.
________
Alusznak a füvek, virágok...
*A vers első megjelenésekor teljesen elütő szöveg volt e szakasz helyén:
Langy sugár a menny meleg csókja,
Kék tengere hűvös fuvallat;
A szótlan éjfél, méla csönddel,
Csókolgat össze lelket, ajkat.
Alusznak a rétek virági ...
Közöttünk halkan énekelve, csak
Az éji őr halad sietve,
Az éber éji őr, a gyors patak.
Kék tengere hűvös fuvallat;
A szótlan éjfél, méla csönddel,
Csókolgat össze lelket, ajkat.
Alusznak a rétek virági ...
Közöttünk halkan énekelve, csak
Az éji őr halad sietve,
Az éber éji őr, a gyors patak.
Lágy hangot hallok ... mintha méhe-
Raj a virágon döngicsélne ...
Talán zenélő légtündérek
Lebegnek el fejem felett?
Vagy lelkem üvegharangját
Csöndíté meg a képzelet?
De újra hallom a
Méhdöngicsélés lágy neszét ... mi volt ...?
Raj a virágon döngicsélne ...
Talán zenélő légtündérek
Lebegnek el fejem felett?
Vagy lelkem üvegharangját
Csöndíté meg a képzelet?
De újra hallom a
Méhdöngicsélés lágy neszét ... mi volt ...?
*
Közöttök halkan énekelve csak
Az éji őr szalad sietve,
Az éber éji őr, a kis patak.
Közöttök halkan énekelve csak
Az éji őr szalad sietve,
Az éber éji őr, a kis patak.
Lelkem viraszt, - miként az éji őr,
És messze jár gyors gondolattal.
Köszöntve éjfélt és korányt,
Harmatot, csendet, holdsugárt:
- Hangosan fel-felcsattan a dal...!
És messze jár gyors gondolattal.
Köszöntve éjfélt és korányt,
Harmatot, csendet, holdsugárt:
- Hangosan fel-felcsattan a dal...!
________
Csodás, nevetlen érzelem
Beszélget titkosan velem,
Mely öntudatlanúl kihoz
Sírok bogácskóróihoz.
Beszélget titkosan velem,
Mely öntudatlanúl kihoz
Sírok bogácskóróihoz.
Kit látogassak én meg itten?
Még nincsenek halottaim,
Szív-képek, ifju álmaim
Társalognak velem meghitten ...!
Még nincsenek halottaim,
Szív-képek, ifju álmaim
Társalognak velem meghitten ...!
*A korábbi szövegben itt még ez a versszak jött:
Nyájas képek, fényes szíválmak
Pirosan lengő vitorlája
- Merengés leble fúva rája -
Röpíti vígan életsajkámat.
Boldog hajós! a sajka száll, s kiköt
Száz ismeretlen tündérpart fölött.
Pirosan lengő vitorlája
- Merengés leble fúva rája -
Röpíti vígan életsajkámat.
Boldog hajós! a sajka száll, s kiköt
Száz ismeretlen tündérpart fölött.
S az első fénysugárral
Kelő dalos madárral:
Elmondom én is álmomat,
Mely szívem hajnalig kisérte;
És a felébredő korány,
Mint egy szerelmes kis leány,
Pirulva összecsókol érte ...*
Kelő dalos madárral:
Elmondom én is álmomat,
Mely szívem hajnalig kisérte;
És a felébredő korány,
Mint egy szerelmes kis leány,
Pirulva összecsókol érte ...*
El innét ...! ott az én helyem, hol
A búgó vadgalamb lakik;
S meleg fészkében a csicsergő
Madárka dalrul álmodik:
Vadszőlős, fészkes halmokon,
Hisz én is dalról álmodom!
A búgó vadgalamb lakik;
S meleg fészkében a csicsergő
Madárka dalrul álmodik:
Vadszőlős, fészkes halmokon,
Hisz én is dalról álmodom!
________
Az égre nézek, ott
Ezüst méhkas függ ... teljes tiszta hold:
Körűle sűrű csillagraj röpes,
S ez égi méhek ajkirul,
Nyugalmas éjben édes méz csepeg,
A föld felé láthatatlanúl.
- S mi volna más
Az édes mézharmat, melyet szedek
Napkeltekor,
A csillogó erdőlombok felett?!
Ezüst méhkas függ ... teljes tiszta hold:
Körűle sűrű csillagraj röpes,
S ez égi méhek ajkirul,
Nyugalmas éjben édes méz csepeg,
A föld felé láthatatlanúl.
- S mi volna más
Az édes mézharmat, melyet szedek
Napkeltekor,
A csillogó erdőlombok felett?!
