Tompa Mihály: FARSANGBAN.
A csillogó fehér havon;
Virgonc ifjakkal ülve rajta
Sok szép menyecske s hajadon.
Farsangol a világ! kinek nincs:
Feleséget keresni jő;
Mellőle megszökik, kinek van ...
Oh boldog farsangi idő ...!
Hol a kedélyes nősereg
Egymás arcát, mezét, családját
Ajk-pittyegetve szólja meg;
Hol annyi drága rizspor elfogy ...
És sok mámorban pihegő
Leány a másvilágra táncol ...
Oh boldog farsangi idő!
És bodza-herbatét iszik,
Mig vígadozni a menyecskét
Rég jól ösmert karok viszik;
És amivel vigasztalásul
Férjéhez tér a drága nő:
Hosszú árjegyzék ... kurta hűség ...
Oh boldog farsangi idő!
Az ifju, szíve kedvesét:
És véle, a várt százezernek,
Megkapja majd kilencedét.
Nagy kastélyt képzel a menyecske ...
S imé: szerényen tűn elő
A kis bogárhátú öreg ház ...
Oh boldog farsangi idő!
S e mindenféle tarkaság
Engem harsány kacajra indít:
Igy szép az élet ... a világ ...!
Most korholó, hideg vagyok, - majd
Vig pajtás, hűtlen szerető;
Igy bolonditjuk benned egymást,
Oh boldog farsangi idő!