Tompa Mihály: GRAEFENBERGBEN.
Ülök hallgatva, egyedül;
Lelkemre barna fellegárny:
A mult emléke nehezül.
Mi boldog ember, akinek
Keblét lángok nem égetik ...
- Hanem, mint e forrás hideg!
Nemes tüzednek, oh kebel?
Hogy lángjánál tenéleted
S boldogságod perzselted el!
Hideg forrás, hideg patak!
Fagyasszátok meg keblemet ...
És koporsómig áldalak!