Tompa Mihály: AZ ÉN LAKÁSOM.
AZ ÉN LAKÁSOM.
Miről nem zengett már az ének
Mióta lant és duda szól?
Hallottunk himnuszt a parajhoz,
Dalt a félszem bűbájiról.
Én csak téged halhatlanitlak,
Gyönyörűséges kis lakom!
Ah, bár zsindelyt tudnék csinálni
Rozzant tetődre, lantomon!
Mióta lant és duda szól?
Hallottunk himnuszt a parajhoz,
Dalt a félszem bűbájiról.
Én csak téged halhatlanitlak,
Gyönyörűséges kis lakom!
Ah, bár zsindelyt tudnék csinálni
Rozzant tetődre, lantomon!
Anno ezer... de hát ki tudná:
E ház mikor épitették?
Annyi igaz: hogy feltalálva
A padlózás nem vala még;
Hanem meghordták utca-sárral,
És lebakólták emberül;
Azóta ugy van s ugy marad, mig
Unalmában egyszer bedül.
E ház mikor épitették?
Annyi igaz: hogy feltalálva
A padlózás nem vala még;
Hanem meghordták utca-sárral,
És lebakólták emberül;
Azóta ugy van s ugy marad, mig
Unalmában egyszer bedül.
Hogy pap vagyok, mindenki tudja,
Alázatosság jelszavam;
És erre a mestergerenda
Emlékeztet derekasan,
Mert a világ ha néha elkap,
S kissé fölebb emelkedem:
Megrendűl még az agyvelőm is,
Ugy belevágom a fejem.
Alázatosság jelszavam;
És erre a mestergerenda
Emlékeztet derekasan,
Mert a világ ha néha elkap,
S kissé fölebb emelkedem:
Megrendűl még az agyvelőm is,
Ugy belevágom a fejem.
Egyébiránt amilyen, olyan,
De költő is volnék talán?
(Igy szokta most ezt oda vetni
Sok siheder nagy pongyolán)
Tehát a költő homlokára,
Amint illik, zöld lomb fakad...?
Igen! zöld líciom verődik
Bokrosával, - az ágy alatt.
De költő is volnék talán?
(Igy szokta most ezt oda vetni
Sok siheder nagy pongyolán)
Tehát a költő homlokára,
Amint illik, zöld lomb fakad...?
Igen! zöld líciom verődik
Bokrosával, - az ágy alatt.
Nincs itt annál szebb: mintha szél fúj
*A vers első megjelenésekor versszak helyett ez a két szakasz állott:
Sok ellenségem van, de mindegy,
Kevés kit én is szeretek;
Hanem az eső!... félek ettől.
Mint mumustól a gyerek
Kivált ha széllel jön, - no akkor
Minden táncol, recseg, ropog, -
Úgy hogy gyakran helyet cserélnek
Az ajtóval az ablakok.
Kevés kit én is szeretek;
Hanem az eső!... félek ettől.
Mint mumustól a gyerek
Kivált ha széllel jön, - no akkor
Minden táncol, recseg, ropog, -
Úgy hogy gyakran helyet cserélnek
Az ajtóval az ablakok.
Ugy ám! az ablak! itt valóban
Mélység magasság egyesül,
Künn a libák néznek be rajta,
S kézzel sem érem fel belül;
Biz isten egyszer hírre kap még
Az én házam, ha így halad.
Egy új Popeji lesz belőle,
Mélyen - mélyen a föld alatt.
Mélység magasság egyesül,
Künn a libák néznek be rajta,
S kézzel sem érem fel belül;
Biz isten egyszer hírre kap még
Az én házam, ha így halad.
Egy új Popeji lesz belőle,
Mélyen - mélyen a föld alatt.
*
S történik sok csudás dolog:
Nemcsak, hogy táncol asztal és szék,
De a vén kályha is forog.
S történik sok csudás dolog:
Nemcsak, hogy táncol asztal és szék,
De a vén kályha is forog.
Mégis talán legszebb az ablak,
Midőn a lúd azon benéz;
Bizony ha igy száll: még maholnap
E ház egy uj Pompéji lész.
Midőn a lúd azon benéz;
Bizony ha igy száll: még maholnap
E ház egy uj Pompéji lész.
S a zápor hogy tréfál meg éjjel?
Szó nélkül megjön és szakad,
(Olyan bolond természetem van:
Nem oldalt fekszem, de hanyatt.)
És mintha csak célozni tudna:
Az orromra egyenesen
Ugy koppan egy kövér hideg csepp,
Hogy majd nyavalyássá teszen.
Szó nélkül megjön és szakad,
(Olyan bolond természetem van:
Nem oldalt fekszem, de hanyatt.)
És mintha csak célozni tudna:
Az orromra egyenesen
Ugy koppan egy kövér hideg csepp,
Hogy majd nyavalyássá teszen.
Gyertyát gyujtok mérgemben ekkor,
Azaz szeretnék gyujtani,
Hanem csak bél akad kezembe,
Faggyát megette valami ...
Mert én zsellérségen vagyok csak,
Itt mások a rendes lakók:
Nagy népesen tanyázva együtt,
Egér, tücsök, kabóca, pók.
Azaz szeretnék gyujtani,
Hanem csak bél akad kezembe,
Faggyát megette valami ...
Mert én zsellérségen vagyok csak,
Itt mások a rendes lakók:
Nagy népesen tanyázva együtt,
Egér, tücsök, kabóca, pók.
S akadna olyan rosz keresztyén,
Ki zúgolódnék mindezen;
De ördög praktikája lévén
A pompa és a kényelem:
Én megnyugszom sorsom mivoltán,
De sőt örűlök, mert ugyan
Ha ürgének volnék teremtve:
Nem szűkebb volna a lyukam!?
Ki zúgolódnék mindezen;
De ördög praktikája lévén
A pompa és a kényelem:
Én megnyugszom sorsom mivoltán,
De sőt örűlök, mert ugyan
Ha ürgének volnék teremtve:
Nem szűkebb volna a lyukam!?
* A korábbi változatban még e versszak is olvasható volt:
Legszebb az, ha tanácsba gyűlünk:
Egyházfi, kurátor, meg én
Csak elférünk, ha - egy keresztül
Ül szépen a ház küszöbén.
Ekkép egész belső személyzet
Épen harmadfelet mutat;
A többi a pitvarba' guggol
S kivül dicséri az urat.
Egyházfi, kurátor, meg én
Csak elférünk, ha - egy keresztül
Ül szépen a ház küszöbén.
Ekkép egész belső személyzet
Épen harmadfelet mutat;
A többi a pitvarba' guggol
S kivül dicséri az urat.
*
Hajlékom, meg vagy énekelve!
S hogy ujból épülj fel, ne várd!
Hisz a dal éltet, tart örökre, ...
- De tán egy támasz még sem árt;
Mert bár igen becsűlöm a dalt:
Amellett mégis ugy lehet,
Hogy megindulsz egyszer felettem
S oda nyomsz, mint az egeret!
S hogy ujból épülj fel, ne várd!
Hisz a dal éltet, tart örökre, ...
- De tán egy támasz még sem árt;
Mert bár igen becsűlöm a dalt:
Amellett mégis ugy lehet,
Hogy megindulsz egyszer felettem
S oda nyomsz, mint az egeret!
** Az utolsó versszak korábban így hangzott.
Megénekeltelek ... ne félj már!
Te élni fogsz e hangokon.
Mert azt mondják: tart éltet adal,
Csak tartson is fen jó lakom!
Mert bár igen becsűlöm a dalt;
Felőle mégis ugy lehet,
Hogy egyszer összedülsz felettem
S agyoncsapsz mint a verebet.**
Te élni fogsz e hangokon.
Mert azt mondják: tart éltet adal,
Csak tartson is fen jó lakom!
Mert bár igen becsűlöm a dalt;
Felőle mégis ugy lehet,
Hogy egyszer összedülsz felettem
S agyoncsapsz mint a verebet.**
(Kelemér, 1850.)
