Tompa Mihály: A TŰZ.
A TŰZ.
Megszünt immár a láng merész lobogása,
Összébb-összébb esett hamvadó parázsa;
Oly fényes, oly meleg volt az égő tűzzel!
És most kietlenné változott a tűzhely!
Összébb-összébb esett hamvadó parázsa;
Oly fényes, oly meleg volt az égő tűzzel!
És most kietlenné változott a tűzhely!
Olykor még a hivek ápolgató kezén:
Fehéres, futamó szikrát fogott a szén;
De a csillám kiholt, alighogy született,
S a jók búsan álltak hamv és üszök felett.
Fehéres, futamó szikrát fogott a szén;
De a csillám kiholt, alighogy született,
S a jók búsan álltak hamv és üszök felett.
S kiket bántott a fény, kik munkáltak régen,
Hogy e nyugtalan tűz nagy lánggal ne égjen:
Örömmel tapinták a hidegült hamut ...
Hah! végtére mégis elaludt ... elaludt! ...
Hogy e nyugtalan tűz nagy lánggal ne égjen:
Örömmel tapinták a hidegült hamut ...
Hah! végtére mégis elaludt ... elaludt! ...
De bánat s káröröm még korán valának,
Mert bár a láng eltünt, de élt a zsarátnak;
Ott izzott, ott készült, hamvába rejtve lent,
Mig napja megjövén: tűz-lángban megjelent.
Mert bár a láng eltünt, de élt a zsarátnak;
Ott izzott, ott készült, hamvába rejtve lent,
Mig napja megjövén: tűz-lángban megjelent.
Gyuladását füstben nem hirlé előre,
Nem lassan gerjedvén, kapott nagy erőre,
De hamvát szétrugván, egyszerre felcsapott,
Költvén ijedelmet, reményt, ámulatot.
Nem lassan gerjedvén, kapott nagy erőre,
De hamvát szétrugván, egyszerre felcsapott,
Költvén ijedelmet, reményt, ámulatot.
Ki volt, mi volt? a kéz isten- vagy emberé,
Mely véghezvinni ezt ígyen tudá s meré?
Évekig munkált-e vagy egy pillanatban?
Nem tudja senki sem! - a kéz láthatatlan ...
Mely véghezvinni ezt ígyen tudá s meré?
Évekig munkált-e vagy egy pillanatban?
Nem tudja senki sem! - a kéz láthatatlan ...
Nem tudja senki sem;... de látjuk a csudát:
Földön és levegőn fény és meleg fut át;
A sziv dobog, hevűl és gyúl szent lángokra,
S el nem hamvad, mint a Hóreb csipkebokra.
Földön és levegőn fény és meleg fut át;
A sziv dobog, hevűl és gyúl szent lángokra,
S el nem hamvad, mint a Hóreb csipkebokra.
E tűz hatalmának nincs távol és közel,
Általsüt a vizen, a bércen átlövel;
Az is látja, érzi, ki tőle messzi van,
Mert az égi is fördik fényes sugáriban.
Általsüt a vizen, a bércen átlövel;
Az is látja, érzi, ki tőle messzi van,
Mert az égi is fördik fényes sugáriban.
Nincs erő, nincs idő, viharok nincsenek:
A megéledt lángnak hogy véget vessenek,
S tengernek árjai, amelyek megoltsák ...
Örökké ég e tűz, tart e szent forróság!
A megéledt lángnak hogy véget vessenek,
S tengernek árjai, amelyek megoltsák ...
Örökké ég e tűz, tart e szent forróság!
