Tóth Árpád: E HALK TÁJT NEMRÉG...
Golyók suhantak őszi lombon át,
S a tépett és illatos koronák
Aranylón hulltak torz hullák fölé.
Csonton és ágon, s egy madárfiók
A lomb közül, riadtan úgy esett,
Egy tört mellkasba... véres fészek...
egy tört mellkasba hullt.