Tóth Árpád: JÖJJ, VIHAR!
Az élet, s halk hajóm a tengeren
Hazárd, utolsó táncra engedem:
Zúzódjon szét, vagy lengjen drága parthoz!
Csendje ne volna! egy-két emberem
Teng-leng a bús hajón reménytelen:
Pár vánnyadt vágy, pár züllött, vézna matróz...
Az állott rum: az egy-két csöpp reménység,
S jaj, józanok a szegény tengerészek...
Hadd lenne boldog part borától részeg
Már végre mind... vagy nyelje el a mélység!...