Tóth Árpád: HÁROM NAP MÚLVA
HÁROM NAP MÚLVA
Robert Browning
Így - három nap még, s látom őt,
S egy éj -, de hisz az éj rövid,
S két óra ráadás - és itt a perc,
S megint a régi, hű sziven heversz,
Mely szívedről törött le és
Melyen még, ím, friss a törés:
Illesszük össze, s egybeforr a rés!
Egy év, amíg e pár nap eltipeg!
De legalább az éjek rövidek!
S mint lenge hold az éj egén,
A keskeny, karcsú, drága fény:
Kelsz, s fénylik éjlő életem,
S csak téged látlak, és nekem
Te vagy csak földem és egem!
S egy éj -, de hisz az éj rövid,
S két óra ráadás - és itt a perc,
S megint a régi, hű sziven heversz,
Mely szívedről törött le és
Melyen még, ím, friss a törés:
Illesszük össze, s egybeforr a rés!
Egy év, amíg e pár nap eltipeg!
De legalább az éjek rövidek!
S mint lenge hold az éj egén,
A keskeny, karcsú, drága fény:
Kelsz, s fénylik éjlő életem,
S csak téged látlak, és nekem
Te vagy csak földem és egem!
Oh, a súlyos, bomló hajak
Illattal s hővel hulljanak,
Mint régen, szőke és setét
Zengéssel szikrát szórva szét:
E hajhoz arcom hányszor ért
A drága hőért s illatért,
S mily fénye volt, meg árnya - mert
Barnán büvölt, s szőkén levert,
Mint ó müvész, ha tust s aranyt kevert...
Illattal s hővel hulljanak,
Mint régen, szőke és setét
Zengéssel szikrát szórva szét:
E hajhoz arcom hányszor ért
A drága hőért s illatért,
S mily fénye volt, meg árnya - mert
Barnán büvölt, s szőkén levert,
Mint ó müvész, ha tust s aranyt kevert...
S ha tán zord szó int: "Pár nap, és
Egy világ is romokba dől,
Hát még a halk reménykedés?
Örülj, ha míg vársz, gyász nem öl!" -
S ha gyáva szó ijeszt: "Kevés
Talán e három nap s egy éj,
Hogy árny törjön rád s szenvedés,
De évek jönnek, meredély
Véletlenekkel és kevély
Balsorssal, hogy rút véget érj!" -
Nem félek: óh, te drága "mersz!",
Vidíts, ki vaksi bút leversz;
Három nap, s újra látom őt,
S egy éj, de hisz az éj rövid,
S két óra ráadás - és itt a perc!
Egy világ is romokba dől,
Hát még a halk reménykedés?
Örülj, ha míg vársz, gyász nem öl!" -
S ha gyáva szó ijeszt: "Kevés
Talán e három nap s egy éj,
Hogy árny törjön rád s szenvedés,
De évek jönnek, meredély
Véletlenekkel és kevély
Balsorssal, hogy rút véget érj!" -
Nem félek: óh, te drága "mersz!",
Vidíts, ki vaksi bút leversz;
Három nap, s újra látom őt,
S egy éj, de hisz az éj rövid,
S két óra ráadás - és itt a perc!
