Vajda János: Merengések
Hisz eddig engemet
Édesanyám s kisöcsémen kivül
E világon senki se szeretett!
Több példa van reá:
Kétéves voltam s hogyha kútra ment,
Elvittem a fejőszéket alá.
Leült, csókolgatott,
Amint ujjammal kimértem neki,
Édes ölében addig ringatott.
Ki szeret ezután?
Oly édesen, oly feledhetetlenül...
Talán egy szép, egy áldott jó leány?
Összekuporgatott
Sok krajcárt és erszény garast
S épen egy kis bunda ára volt.
De meg nem veheté!...
Mert a városból azt írtam neki,
Hogy koplalok... s nekem kölcsönözé.
Egyre fizetgeti
Jó kis öcsémnek a nagy tőkepénzt,
A kamatot - mondá - elengedi.
S mikor fizethetek?
Mert a fizetési határidő
Akkorra van, ha majd nagyúr leszek.
Te drága pénzedet,
Szegénységben adtad énnekem,
Szegényen adom én is meg neked.
Akkor szerethetél
S csak így lesz méltón megfizetve az
A drága kincs, melyet kölcsönözél!
Ki szeret ezután?
Oly édesen, oly feledhetetlen...
Talán egy szép, egy áldott jó leány?...
Már senki nem szeret;
Hiszen kinyertem ezekével én
Minden szerelembéli részemet!
Sárga levelével,
Jár a képzelődés
Nyugtalan lelkemmel.
A szél a harasztot
Temetőbe hordja,
Lelkem a szép multat
Visszasóhajtgatja.
Csodák történnének,
És a földre hozzánk
Jönnének tündérek!
Osztán a tündérek
Tündérkirálynéja
Mindent adna, mit csak
Az ember kivánna!...
Hozzá egy kérésem;
Nem állana sokból,
Megadhatná könnyen.
Mit is kérnék - tán csak
Aranypalotákat?
Vagy szénásszekérből
Puha szalmaágyat?
Síma fényes lenne,
A szénásszekér meg
Könnyen földülhetne;
Nem jó a sártestet
Magasra fölvinni,
Benne ott a lélek
Nem tudna alunni.
Erdők vadonában,
A szabadság leges-
Legszebb hazájával.
Csöndes lenne e hely
Emberek zajától,
Bűnös és fertőzött
Talán csak magamtól.
Se lehetne tőlem,
Ha egyedül lennék
A szent erdőségben.
Lehetnék-e én ott
Más emberek rabja?
Lehetnék-e én ott
Ezerek zsarnokja?...
Nekem nem barátom;
Egészen más lenne
Foglalatosságom.
El-elmerengenék
A csendes tűzhelynél,
Kenyeret pirítván
Szemérmes tüzénél.
Fa, virág testvérem;
A könnyelmű kék ég
Lenne feleségem.
Enyelegnénk, hogyha
Szépen mosolyogna,
Együtt mennydörögnénk,
Hogyha elborulna...
Csodák nem történnek,
Le a földre hozzánk
Nem jönnek tündérek,
S nem vagyok ugyan most
Ezerek zsarnokja,
Csak minden órában
Más hitványnak rabja!...