Vajda János: Két románc
Két románc
(Laukádia)
I.
A 13-ik századból
Reszkető kiváncsisággal
Száll a holdfény ős romokra,
Egymást boldogítja ottan
Sundabunda és Sarolta.
Száll a holdfény ős romokra,
Egymást boldogítja ottan
Sundabunda és Sarolta.
"Visszatérek és elveszlek
- Esküszöm - három hó mulva - !"
Liliomszelíd Saroltát
Hitegette Sundabunda.
- Esküszöm - három hó mulva - !"
Liliomszelíd Saroltát
Hitegette Sundabunda.
De keblében Sundabunda
Hordoz álnok sziklaszívet,
Úgy ott hagyja jó Saroltát,
- Hogy sohase látja többet.
Hordoz álnok sziklaszívet,
Úgy ott hagyja jó Saroltát,
- Hogy sohase látja többet.
Háromszor mult a három hó -
Liliomszelíd Sarolta
- Hogy megmentse becsületét -
Megőrült a kolostorba.
Liliomszelíd Sarolta
- Hogy megmentse becsületét -
Megőrült a kolostorba.
II.
A 19-ik századból
Özön verset és novellát
Nem hiába ír Peregrin -
Szellemének ideálja.
Rándevút ad néki Hermin.
Nem hiába ír Peregrin -
Szellemének ideálja.
Rándevút ad néki Hermin.
A fogyó - a halvány holdra
Eske hűséget Peregrin -
Telik a hold - vörösödik,
És - már megcsalatva Hermin.
Eske hűséget Peregrin -
Telik a hold - vörösödik,
És - már megcsalatva Hermin.
Őrült nőrül, kolostorrul
Szép novellát ad Peregrin,
- Vége a romantikának! -
Nem érti magára Hermin.
Szép novellát ad Peregrin,
- Vége a romantikának! -
Nem érti magára Hermin.
Sőt nyakára jár, s nem óhajt
Hallani se kolostorrul -
És oly józanul beszél, hogy
Jó Peregrin - megbolondul!
Hallani se kolostorrul -
És oly józanul beszél, hogy
Jó Peregrin - megbolondul!
