Vajda János: A beduin
Szivében is oly néma kín.
Mint maga a szörnyű sivatag.
Vaj mi bánthat ily nemes szivet?
Ily vadonban így magába van?
Mért sanyargod e rideg hazát?
Szerető családot, tűzhelyet?"
E szelid arc hogy elkomorul:
De a puszta örökké szabad."
Béketürők nyernek koronát;
Változik és fordul az idő..." -
Gyáva lelkek keritője az.
De az szolga volt és az marad."
Közelítnek győztes lovagok.
Mi haszna vagy bátrabb - egyedül?
Add meg magad, vesd el tőrödet."
Életét olcsón nem adja el.
S olvashatni holt vonásiról:
Mind a százszor ekként halna meg.