Vajda János: A végrendelet
Zászló bejelent nagy gyászt feketén:
Hogy sírhat a nemzet, mert ime holt,
Ki köztük a jobbak egyike volt.
Vajh ennyi vagyont ugyan kire hagy?
Bizonnyal urává teszi e hont,
Hiszen ő a jobbak egyike volt.
Szabályszerü az, rá ütve pecsét.
Sugallta nyugodt órán hideg ész,
Tanuk előtt. Csak két sor az egész.
Nem volna egyéb? az nem lehet!
Fürkészi papirját ablakon át.
De többet ugyan nagyitón se lát.
- Kárminnal irott pézsmás levelén
Ez villog elő, mint Mene Tekel - :
"Vörös frakkomban temessetek el."
Szegény haza testén ezernyi seb
Fölsajg ujolag, alig födi rongy,
Rángatja sok éhes, árva poronty.
Utána özönvíz - bánja is ő!
A frakk, a vörös frakk, s benne maga -
Egyetlen, utolsó gondolata.
Itt honfi-kebelből nem fogy a jaj.
Ajkába harap Budán a király,
Kör tagjai mondják: "Ah, zseniál!"