Vajda János: Étel, ital, álom
Mert ilyenkor épen ártalmas a méreg.
A halálnak egyik kaszása a harag,
Ez kivált nálunk sok kövér rendet arat.
Ki az áldozatot hozzá verbuválja.
Világszerte ennek a neve: alkohol.
Gonoszabb ördögöt nem szülhet a pokol.
Megteremti, szívesb, türelmesebb nincsen.
De ha ez a sátán belebúj, piszkálja,
Nincs a kerek földön rettenetesb nála.
Megcáfolhatatlan számokkal mutatja,
Hogy mértéktelen bor, pálinka italnak,
Áldozataiként itt legjobban halnak.
Okosan használva egészségre válik.
Sokszor az embernek legjobb orvossága,
De csak annak, aki mértékkel használja.
Segít, eltalálva a kellő adagot.
De ha tízszeresen vennél be belőle,
Megnyomorítana, vagy épen megölne.
Lehet hirtelen vagy lassan ölő méreg.
Tűz van mindegyikben, izgat, hevit, éget;
Vedd amikor és amennyire szükséged.
A bor is csak fűszer, annak van teremtve,
Ki belőle sokat bevenni nem átall,
Annyi, mintha ennék paprikát kanállal.
Olajat a tűzre mért is öntögetnek?
És ha kelleténél korábban megszokta,
Nem lesz orvossága az öreg napokra.
Elkelne a hülő vérnek segitségül.
De a legjobb gyógyszer, ha mindig használják,
Végre egyszer az is elveszti hatályát.
Mit tartsunk felőle, halljuk hát legottan.
Annál is inkább, mert orvosnak, gyógytárnak
Mivoltáról nálunk furcsa hírek járnak.