Vajda János: Orvosok, orvosság
Régi jó törvénye magyar természetnek:
De orvost hivatni, csak ha utolján van,
Ez se jó ám, ahol így van általában.
Részesül az orvos kevés tiszteletben.
Bizonyságát látjuk művelt országokban,
Mennyivel nagyobb a hírük, számuk ottan.
Soha nem lel védszert az emberi szellem.
Sok esetben mégis segit a tudomány,
De nem a világot csaló kuruzsló ám.
Kaparászgat, mint a vak tyúk a szeméten.
De kinek kezében tudomány fáklyája,
Az utat csak mégis jobban eltalálja.
Hevenyszerü lázas belső betegségben,
Mely hamar elmérgül s azután halált hoz:
Jobb eleve orvost hivatni a házhoz.
Akkor aztán nem kell fújni, mi nem éget.
Szegénynek, gazdagnak az egészség drága,
Jó, ha megtanulja, mi van ártalmára.
Ha utad valamely ásványfürdőre visz,
Vagy ez s amaz híres borvizet árulják,
Divat ezt most inni minden évszakon át:
Ha egészséges vagy, beteg lehetsz tőle.
Mert ez nem közömbös, ez vagy árt, vagy használ;
Betegnek orvosság, épnek lehet halál.
Tisztátlan gyomorból régi kórt kimosnak,
Mint a kéményseprő minden bajt kikotor,
Étvágyra kap tőle idült náthás gyomor,
De veszedelmesek tüzes telivérnek.
Ennek vége nagy baj, gutaütés lehet,
Vagy ami még rosszabb, tébolydába vezet.
Hogy a beteg testben mi légyen a bibi,
Csak azután kezdődjék az ásványvízkúra,
Nem pedig csak inni derüre-borúra.
Mert bizony megbánod, ha nekem nem hiszed.
Ha kivált mozgástól föl vagy melegedve,
Tüdőlobot vagy bélhurutot kapsz egybe.
Ihatol, csak ne hagyd abba a munkádat,
De sőt inkább folytasd rögtön sörényebben,
Maradjon tüdőd az előbbi melegben.