Verseghy Ferenc: 105. Búcsúzás a' Músáktúl.
105. Búcsúzás a' Músáktúl.
Megcsalt, Músák! nyájasságtok;
Álom minden boldogságtok,
| tőllem messze kellyetek! |
| mellyel édesgettetek. |
Mennydörgést szül fényességtek,
főveszélyt hoz bölcsességtek
| mellytűl még a' jó is fél, |
| annak, a' ki véle él. |
Vond ki Ámor! rabságábúl
's hozd halálos únalmábúl
| Parnassusnak szívemet, |
| új életre kedvemet. |
Hol lel a' Bölcs jobb jutalmat,
a' királybot csak szorgalmat,
| mint a' mellyet lángod nyújt? |
| a' te tegzed mennyet gyújt. |
Olly szépséghez kapcsoltatni,
's hűségétűl ápoltatni,
| mellyhez nem fér csalfaság, |
| több mint földi boldogság. |
Jöjjsze titkos lángjaimnak
Vess te czélt bölcs álmaimnak,
| régi tárgya, Dórisom! |
| 's légy ezentúl Phőbusom. |
(1806.)
