Verseghy Ferenc: 127. A' Tavasz.
olvad a' komor tél, |
's a' nyíltt folyókonn dúzs hajók lebegnek. |
elsiet tüzétűl |
a' lomtalan rétekre a' parasztság. |
friss cziczákra gyűlnek |
a' holdvilágnál, 's a' kevély suhanczok |
a' serény kovácsnak |
a' vasdorongot nyögve vékonyíttya. |
a' szabad mezőkönn |
hű Klórisoddal. Most derítsd fel ollykor |
esti társaságban |
a' gondokot jó borba mártogatván. |
a' hüvös ligetnek, |
hol párosan sétálgat a' szerelmes, |
a' garázda polgár, |
's a' szomjazó tisztecske sert haboztat. |
a' halálnak íjja, |
mint ajtajánn a' senyvedő szegénynek; |
hogysem el lehessen |
későbbre bölcsen hagyni kéjjeinket. |
a' hideg halálnak |
a' czinteremnek gödrös udvarába; |
nyájas asztaloknál |
híres Tokajnak híg arannya mellett |
sem zomok karoddal, |
a' czimbalomnak pelypegése mellett, |
általizzadásig |
a' vőlegénnyel pillogó menyasszonyt. |