Verseghy Ferenc: 128. Julis a' tánczban.
128. Julis a' tánczban.
Te, kit korodnak ősszei
's kit már Hazánknak Szépei
tekintsd meg egyszer hölgyemet,
legeltesd rajta szívedet,
| még el nem leptenek, |
| több tűzre vettenek; |
| 's nyomozd ki díszeit; |
| 's itéld meg ékeit. |
Nézd, mennyi renddel sürgeti
melly kellemekkel élteti
Legényink öszve állanak,
's azok köztt, kik most lyánzanak,
| a' lejtnek módgyait! |
| mozdúló tagjait! |
| csak őtet nézgetik, |
| legszebbnek hirdetik. |
Zsendűlő rózsát képzenek
hol gyöngyfejérbe sínlenek
Szemének kéklő fénnyei
's mosolygó csüggedései
| szemérmes arczai, |
| vérének habjai. |
| szelíden lángzanak, |
| szerelmet gyújtanak. |
De már felünkre érkezik
Öntött arannyal mérkezik
Eggy pillantása rám nevet,
's ammint mellettem lejteget,
| dalmérő lábainn! |
| hajfürtye vállainn. |
| áthattya mellyemet, |
| ellopja szívemet. |
Még egyszer vissza rám tekint,
Ah! most, most nézd ki részenkint
Imádgya bár az ízmajom
én szebb Julimnak lantolom,
| újjítván tánczkörét. |
| bűbájos termetét! |
| vidéki Szépeit! |
| még élek, díszeit. |
(1806.)
