Verseghy Ferenc: 177. A' keresztfa mellett álló Szűz Anya.
177. A' keresztfa mellett álló Szűz Anya.
Kesergő Annya Megváltónknak
hol bűneinkért Alkotónknak
Átjárja tőr gyanánt mellyének
Könyár gyanánt forr bús szemének
| ím! a' keresztfa mellett áll, |
| szent szívét gyötri a' halál. |
| szűz rejtekét a fájdalom. |
| méllyébűl a' sok siralom. |
Oh! mint zokog, mély sóhajtási
midőn fájdalmas pillantási
A' szűszorító ájúlások
midőn a' kínos haldoklások
| mint tépdesik szét jajjait, |
| Fiának láttyák kínnyait! |
| mikint öldöklik kebelét, |
| Jézusnak végzik életét. |
Nincs, a' ki sírva ne fakadgyon,
Nincs szív, melly búra ne olvadgyon,
Szenvedni láttya Ő népének
érkezni végét életének,
| e' Szűznek látván bánatit. |
| ha megfontollya kínnyait. |
| gonosszágáért szent Fiát, |
| mély sebre nyílni oldalát. |
Nyerd, szűz Anyánk! szent szerelemnek
hogy minket is e' gyötrelemnek
Nyerd, hogy Fiadnak békítése
halála, szörnyű szenvedése
| szikkadhatatlan kútfeje! |
| átjárjon üdvöz ereje. |
| hálákra győzze szívünköt; |
| megüdvözítse lelkünköt. |
(1820.)
