Vörösmarty Mihály: (UDVARDIM! - NEVEMET HA TALÁN NEM VONTA HOMÁLYBA...)
(UDVARDIM! - NEVEMET HA TALÁN NEM VONTA HOMÁLYBA...)
Udvardim! - nevemet ha talán nem vonta homályba
Hogyha utánnam ered még egy pillantati vágyás
Melyeket, hogy csendünk bús titka örömre derűljön,
Tégedet, ah sokszor téged nyöge vissza keservem,
Gyász, unalom lengett rajtam s emlékemet ezzel
| Kedves lelked előtt a haladékony üdő, |
| Benned, tán örömest olvasod e sorokat. |
| Végtére már kitanúlt utban elődbe teszek. |
| Melyet együtt békés szívvel alázni tudánk. |
| Rád függesztve gyötré vágyakodásom heve. |
Pest,1818
