Vörösmarty Mihály: (FUT, KERŰL ENGEM. . . )
(FUT, KERŰL ENGEM. . . )
Fut, kerűl engem, valamerre térek
A vidám kedvnek, s örömöknek anyja,
Csak komor bú leng unalom nevelte
A vidám kedvnek, s örömöknek anyja,
Csak komor bú leng unalom nevelte
| Képzetim árján. |
Nem segít eddig vigadást mosolygó
Most az inségtől szaladó Caménám.
Héj! mi pillantat hoz imé tünődés
Most az inségtől szaladó Caménám.
Héj! mi pillantat hoz imé tünődés
| Létire véget? |
Vagy mi zordon vész üzi semmiségbe
Kedvezőbb tárgyon lebegő reményem
Pisla csillámit, szomorúbb valóság
Kedvezőbb tárgyon lebegő reményem
Pisla csillámit, szomorúbb valóság
| Mélyibe döntve. |
Éj borong lelkem tüneményes árján.
Csillog, ám csillog, de fölöttem a jobb
S boldogabb létel köre, én epedve
Csillog, ám csillog, de fölöttem a jobb
S boldogabb létel köre, én epedve
| Küzdök alatta. |
Küzd remény, kétség lenyomott valómban.
Árva vágyakkal szerez az nyugalmat,
Ez leront mindent, vetekedve süllyeszt
Árva vágyakkal szerez az nyugalmat,
Ez leront mindent, vetekedve süllyeszt
| Gyászos özönbe. |
Pest, 1818
