Vörösmarty Mihály: A BÁTORTALAN SZERELEM
Lángszerelmét a hű csendes ifju,
Titkon ég, vágy, s hervad élete. |
Szép szemében lelke szép sugárát,
Félve nézi, félve vár reá. |
A szerelmes szózat, csak szivében
Ég és forr a néma vallomás. |
Hosszasan néz a lány ellenébe,
Mintha kérné, mintha mondaná: |
Én tehozzád hű leszek, szép Lilla,
Szánj meg, adj szivemnek életet. |
Mintha titkos eskeit rebegné,
És fogadná szent érzelmiben: |
A lány szíve kedvesb önszivénél,
Hogy csak ő lesz gondja, öröme. |
És könyörgő képén a reménység
Szép világa hajnalszínben ég. |
Hű beszédét a szabad szivű lány,
Bútalan néz szét a látkörig. |
Függ csábító víg tekintetével:
Kis virágot s berki dalt keres. |
Búsan elhúny képén a reménység
Szép világa, s lelkén éj borong. |
Mért szelídebb nem vagy, ó leány, |
Vagy lehetne boldog általad? |