Vörösmarty Mihály: A HAMIS LEÁNYKA
Gyenge lányka, alva látlak,
Alva e hűs domb alatt; |
S e kis rózsás szűz ajakról
Csókomat nem űzheted. |
Arcod, ajkad lángolóbb lesz,
Nem tudod, mi lelhetett; |
Hogy szerelmes csókjaimtól
Ég s piroslik ajakad." |
Szép kis alvó kedvesére,
S tőle hirtelen futott. |
Hőt, s pirúlást álmos arcán
S andalodva tér haza. |
Hol megindúlt szűzi vére,
Jött alunni másszor is. |
Húnyt szemére kedves álma:
Szíve forrott, ajka hűlt. |
A mosolygó szőke pásztort,
S monda nyájasan neki: |
Aki meglopott, te voltál,
Elragadtad álmomat. |
Adj nyugalmat bús szívemnek
Vagy vedd vissza csókodat. |