Vörösmarty Mihály: A BUVÁR KUND
S a part fölött, a nagy Dunán
Ki népe zajlik ott? |
Ellenhad az, mely vészt akar,
Ellenség zajlik ott. |
És száz hajót és száz hadat
Hoz, oh hon, ellened, |
Hoz háborút, és hoz halált,
S bizik, hogy eltemet. |
Pozsonyhoz kell a férfikar:
A vítt Pozsony remeg. - |
Utánok a hon puszta hely:
Mind harcon termenek. |
"Csaták miatt ha nyughatol
Oh ifju szép hazánk? |
Mig a világ, mig napja tart,
Ha mink is elfogyánk?" |
Busult szivekben háborog,
Mint tenger és vihar; |
S hirért, hazáért száz halált
Kész halni a magyar. |
De bátor szíve feldobog,
Mint hegyben a tüzár; |
S a part fölé száll néma csend,
Ott Kund egy szóra vár." |
De úgy van mondva, oly merész,
Hogy nem lehet hazug. |
Hol vészben a megcsapdosott
Dunának árja zúg. |
Éjfélileg le s fölfelé
Dobog magányosan; |
Kund nem jő, távol és közel
A puszta szél rohan. |
A förgetegre föltekint
S meg habba öltözik? |
S ijeszted a futó halat,
Mely mélyeken lakik? - |
Henriknek látni táborát,
S Pozsony kivillanik; |
Egy ember kit mély árja hányt,
Sötéten felbukik. |
"Hah ember!" őt így kérdezi:
"Mi dolgod ott alant?" |
Míg rajta zúgó vész rohan,
Jó lenni ott alant." |
Hol Henrik felriadt hada
Tolong a víz iránt! |
Hajóit e kar fúrta meg;
Hadd vesszen, aki bánt." |
Túlparton minden habba vész:
A zászlók hullanak, |
És száz hajón, és száz hadon
Hullámok omlanak. |
De olyat százezer között
Hős Béla feltalál. |
Fut, búsong Henrik vert hadán,
S Pozsony végvára áll. |