Vörösmarty Mihály: A GYÁSZKENDŐ
A GYÁSZKENDŐ
Elszáradt a rózsafa,
Fátyolkendő függ rajta,
Nem leszek én víg soha.
Fátyolkendő függ rajta,
| Hej baj, hej baj! |
A fát ki nem öntözte?
Jászkendőt rá ki tüzte?
A jászkendő fekete.
Jászkendőt rá ki tüzte?
| Hej baj, hej baj! |
Fát rózsám nem öntözte,
Jászkendőjét rá tüzte;
A bú ide temette.
Jászkendőjét rá tüzte;
| Hej baj, hej baj! |
Mért nem vártál még reám,
Szép szeretőm, rózsafám!
Mért nem vártál még reám?
Szép szeretőm, rózsafám!
| Hej baj, hej baj! |
Vártál volna: itt vagyok,
Mint lőtt szarvas, bágyadok;
Most utánad elhalok.
Mint lőtt szarvas, bágyadok;
| Hej baj, hej baj! |
Ne virágozz, rózsafa!
Fátyolkendő, függj rajta,
Nem kelek én föl soha.
Fátyolkendő, függj rajta,
| Hej baj, nagy baj! |
1828 második fele
