Vörösmarty Mihály: A GŐGÖS
A GŐGÖS
Összemértem szép szemével,
Bájos arca kellemével
| Szöszke Lilla szép szemét; |
| Phyllis arca kellemét; |
A mosolygó Daphne ajkát
Termetes Ninon növését
| Ajka kedvességivel, |
| Termetével, nőttivel. |
Ámde mását nem találom
Nem találom, bár bolyongjak
| Déltől fogva éjszakig, |
| Napkelettől nyúgatig. |
Ő van egyedűl szivemben,
S hasztalan nézek hasonlót:
| Képe kísér mindenütt, |
| Semmi szépség rá nem üt. |
Úgy ragyognak tiszta arcán
Mint az ég derűletében
| Szép sugárú szemei, |
| A setét éj csillagi. |
Nézzek hát a csillagokra,
A magas szép csillagokra,
| Melyek ott fenn bolyganak, |
| Hogy vidúlást adjanak? |
Ah ezek is oly kevélyen
Oly hideg, csalóka fénnyel
| Néznek rám, mint szinte ő, |
| Futnak el, mint szinte ő. |
Egyedűl a hold borong még
És rezeg halvány világa,
| Itt a fák alatt velem, |
| Melyben képemet lelem. |
Egyedűl a fülmilének
Zeng, midőn epedve járok
| Szívszorító bús dala |
| A ligetben tétova. |
Börzsöny, 1822
