Vörösmarty Mihály: A SIKET LANTOS
A SIKET LANTOS
Megrendíthetlen nyugodalmad, o lant fia! Ember
Tótágast áll a természet, ijedve lebúvik
Csak magad, oh boldog, nem hallod e szörnyű nyikorgást
| S emberevő állat fut, ha te dalra fakadsz. |
| A folyam árja, s kitér szikla, fa, hangod elől. |
| S ennyi veszély közepett meg sem akadva danolsz. |
1830
