Vörösmarty Mihály: A ZIVATAR
A ZIVATAR
Reng a negédes kőfal, az oszlopok
Rázkodva tartják terheiket, nehéz
Rázkodva tartják terheiket, nehéz
| Felhő huzódott össze, dördűl, |
| Csattanik, és zuhog, omlik a víz. |
Hah! mint tör át a sűlyedező ködön
A tiszta villám bús lakaink felé!
A tiszta villám bús lakaink felé!
| Lecsap! s nyugatnak gőgös ormán |
| Széthasadoz, bomol a kemény szirt, |
És a sebes tűz már kiveszett. - Hazám,
Ha tán enyészned kéne, dicső hazám,
Ha tán enyészned kéne, dicső hazám,
| Igy dőlsz-e sírba? Hajh! vagy elnyom |
| Csendes öröm közepett az álom? |
Börzsöny, 1822
