Vörösmarty Mihály: AZ ELHALÓ REMÉNY
AZ ELHALÓ REMÉNY
Ki lesz fogyasztó bánatom orvosa?
Ki ád magamnak vissza megint? Mi tett
Ki ád magamnak vissza megint? Mi tett
| Boldogtalanná? Hajh! miért fut |
| Víg öröm e nyomorú kebeltől? |
Ifjú koromnak csillaga elborúl
A terhes élet gyászt viselő egén:
A terhes élet gyászt viselő egén:
| Lelkem lenyomva, zúzva szívem, |
| Bajra nyiló szemeim kisírva! |
Így bolygok én, ily ótlan, az ég alatt
A durva ínség kedve-szakadt fia.
A durva ínség kedve-szakadt fia.
| Így! és nem érti, hajh! nem érzi |
| Senki is e kitörő keservet. |
A boldogok közt jajgom el éltemet,
Kínomra minden díszlik, örűl, tenyész;
Kínomra minden díszlik, örűl, tenyész;
| Csak én nem, oh! - Vagy lelhetek még |
| Szánakodót, magas úr, kivűled? |
Börzsöny, 1821
