Vörösmarty Mihály: AZ ISTENI JÓSÁG
AZ ISTENI JÓSÁG
Büntető nagy Isten,
Hogy vagy, és szavadként
| Most már elhiszem, |
| Folynak mindenek. |
Dulva van szerencsém,
Aki ennyit adtál,
Oh! ez élet - Isten,
Láthatod, mi kínos
Szánj meg, vedd el ezt is;
Van parancsod, hasznát
| Dulva általad: |
| Mindent elvehetsz. |
| Tőled jött ez is - |
| Mily bajos nekem. |
| Mert lenyom s miként |
| Venni nem tudom. |
A szabadra nem vágy
Csak tilosra téved
"Térj meg!" Oh! ha tudnék:
Még akarva sem tud
Vesszek? Ezt kivánom
Kárhozott? Mi szó ez?
Irgalom szegénynek!
Hah! ki fogja őt meg
Végtelen hatalma,
| Megromolt szivem, |
| Kapkod szűntelen. |
| Lelkem csüggedez; |
| Jót akarni: "Vessz!" |
| Én is. "Kárhozott!" |
| Isten, irgalom! |
| "Térj meg és remélj." |
| A nagyot, dicsőt: |
| Végtelen kegye! |
Börzsöny, 1822
