Vörösmarty Mihály: ÉJJEL
ÉJJEL
Fenn már a hold, leszáll az éj,
Mi érte újra keblemet?
| S nem tűnnek gondjaim: |
| Hol késnek álmaim? |
Szegény fiú én untalan
S szűz ágyon a szép szőke lány
| Csak gyűjtöm kínomat, |
| Alussza álmomat. |
Ott tűzszemének fényein
Hó keble kettős halma közt
| Aludt el örömem, |
| Ott szunnyad életem. |
Ölében szenderednek el
Ott hajh! csak el ne haljanak
| Szivem szerelmei. |
| Legszebb reményei. |
De engem őriz a halál:
Véremben forrnak kínjai.
| Ébren van itt velem. |
| Nincs tőlök enyhelyem. |
Párnámon űl a csüggedés,
Bú, bánat, és a volt után
| A sárga hervadás, |
| Siralmas bágyadás. |
Szivet szakasztva hangzik el
Magam vagyok csak minden, ah
| A veszteség dala, |
| Minden jóm elhala. |
Emlékezet! te is gyötörsz:
Árnyéka reszket képeden,
| Az elveszett napok |
| Melytől elborzadok. |
Ezek virrasztnak engemet
Fölráz fagyasztó újjal a
| S ha álom rejtene, |
| Féltés szörnyű keze. |
Mért kelle oh szememnek a
Mért kelle asszonyképnek is
| Szép arcon vesznie? |
| Szemembe tűnnie? |
Mért inkább nem bámúltam a
Az égi kékellő határt
| Tündöklő szép napot? |
| A holdat, csillagot? |
Hol a világok csendesen
Öröm s kegyelmek tengerén
| Forognak és fölül |
| Egy boldog isten ül? |
Mért nem pihentem a setét
Virágok és lombok között
| Erdőnek halmain, |
| Lágy fűnek szálain? |
Nem tudtam a zengő madár
Csörgő patakkal, bujdosó
| Szavát elégleni, |
| Szellővel játszani? |
Úgy most nekem sem volna búm:
Vesznék, mint vész a tiszta hab
| Az ékes halmokon |
| Virágos partokon. |
Onnan levinne szárnyain
Le messze! honnan távozik
| A csendes völgy szele, |
| A bánatok tele. |
Hol gyenge szállal síromon
S mellette szép dalt mondana.
| Teremne líliom, |
| És ülne angyalom. |
De most hová kell lennem így,
Ha élni, halni nem tudok,
| Hová vész életem, |
| Ha csak pihenni sem? |
Hajh! mért kellett szememnek a
Mért kellett asszonyképnek is
| Szép arcon vesznie, |
| Szemembe tűnnie? |
Börzsöny (?), Pest (?), 1823
